Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
18 mérsékét pontosan kirajzoljuk, az így nyert lázgörbén bizonyos szabályszerűség állapítható meg. Az első héten a hőmérsék fokozatosan, hágcsószerűen emelkedik, a második és harmadik héten maximumát elérvje, kontinua kontinens típusú, a negyedik héten nagy napi ingadozásokkal száll le a rendesre. Az első időszakot stádium incrementi-nek, a másodikat akme-nek vagy fastigium - nak, a harmadikat stadium decrementi-nek nevezzük. A hőmenetnek szabályszerűsége karöltve jár a nyirokapparátus alább részletezendő specifikus megbetegedésével. Nagyjában az első időszak felel meg a velős duzzadás, a második hét a pörkképződés, elhalás, a harmadik hét a fekélyesedés, a negyedik a gyógyulás szakának. A prodromás stádiumból a hőmérsék emelkedésével a beteg a hasi tífusz első hetébe érkezik, ennek jellemzője, hogy az objektiv betegvizsgálat többnyire még alig adja meg a láz okát, főbb tünetei a következők: A beteg sokszor igen bágyadt, nagyon betegnek érzi magát, felüléskor vagy felálláskor szédül, sokszor igen kínzó fejfájása van. Az első héten gyakori tünet az orrvérzés. A beteg nyelve száraz, fehér lepedőkkel erősen bevont, a beteg étvágytalan, többnyire székrekedésben szenved. Hasa elődomborodó, mert gyomra és belei mérsékelten puffadtak, a vakbél tájára gyakorolt enyhe nyomás fájdalmas s korgást okoz. A lép megnagyobbodott, alsó pólusa rendesen már az első hét végén tapintható. A mellkasi szervek lényeges eltérést nem mutatnak, a légzés érdesebb, a pulzus kissé szaporább. A beteg bőre igen száraz, mert a veritékelválasztás még a láz csökkenésekor is nagyon csekély. Herpesz csak igen kivételesen fejlődik ki. A hőmérsék lépcső- szerűen naponta emelkedik. A második héten fejlődik ki a tulajdonképpeni status typhosus, amelynek ma többnyire csak halvány nyomait találjuk. A mind magasabbra emelkedett s csekély napi ingadozást mutató hőmérsékkel — febris continua — párvonalosan nő az ideg- rendszer működésének, az öntudatnak tompulása. A beteg részvétlenül fekszik ágyában, rendkívül bágyadt, arca jellemző, közömbös kifejezést ölt. A depressziót az idegrendszer izgalma válthatja fel, mely deliriumban nyilvánulhat, a delirium értelmetlen beszédben, „félrebeszélésben“, de erősebb izgalmi tünetekben is jelentkezik. A beteg izgatottan hánykolódik ágyában, sőt elhagyja ágyát és őrizetlen pillanatban nagy kárt tehet magában, Kiugorhat az ablakon. Az emésztőcsatorna megbetegedése kifejezettebb tüneteket okoz: a nyelv egész terjedelmében duzzadt, megnagyobbodott papillái erősen kiemelkednek, köztük mély árkok húzódnak, a nyelv "egész felülete s a szájűr egész nyálkahártyája igen száraz, a duzzadás és a szárazság miatt gyakori a berepedés, miből vérzés szár
