Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
19 mazik. E miatt a nyelv felületét igen száraz, törmelékes lepedék, “3"berepedés környékén alvadt véres pörkök fedik. Ez a jellemző tifuszos nyelv ßijigua~iulmw&stt+. A vakbéltáj érzékenysége nőtt, a székrekedést sokszor hasmenés váltja fel, naponta 3—6 híg, sárgás színű ,,borsópüré‘‘-szerű székletéttel. A mellkasi szervek elváltozásai: a tüdőn mérsékelt bronhitisz található, a szívműködés kissé szaporább, de a láznak megfelelőnél ritkább (relativ, bradi- kardia), a pulzus dikrot. A lép még duzzadtabb. A has, hát és mellkas bőrén, gyakran a comb- és felkarén is körülbelül borsószem- nagyságú, kissé kiemelkedő, az ujj nyomására elhalványodó piros foltok, a tífuszra jellemző rozeolák keletkeztek. A második szak a betegség súlyosságától függően igen különböző, 7—15 napig, esetleg még tovább is tart. A harmadik stádiumban a hőmérsék nagy napi remissziókkal lassanként a rendesre tér vissza. A hőmérsék hirtelen leesése a tifuszban ritkán fordul elő, még leginkább bélvérzésben, vagy ha a bél átfúródik. A hőmérsék alászállásával javul a beteg általános állapota. Az eszmélet elhomályosodása szűnik, az öntudat tisztul, a beteg élénkebb, környezete iránt jobban kezd érdeklődni, alvása nyugodtabb, a nyelve feltisztul, étvágya kezd jelentkezni, a meteorizmus, a hasmenés szűnik, vizeletének napi mennyisége nő, szóval a beteg a lábbadozás szakába érkezett. A tünetek e rövid vázlata természetesen csak sémáját nyújthatja a hasi hagymáz lefolyásának, melyhez a legkülönbözőbb szervek megbetegedésével komplikáció társulhat. Ezekről részletesebben az alábbiakban. Qőmenet. A fentebb említett 4 hetes lázgörbe felel meg a Wunderlich megállapította klasszikái hőmenetnek. Természetesen '^z",csak"T:éma, melyben esetenkint, s még inkább epidémiánként a legkülönbözőbb variációk fordulhatnak elő. Egyik legfeltűnőbb eltérés a lázas időszak rövidebb volta. A láz ilyenkor hirtelenebb emelkedéssel kezdődik, alig néhány napos kontinua után lépcsőszerű napi ingadozásokkal csakhamar megszűnik. A lázas állapot némely ilyen enyhébb esetben oly rövid ideig tart, hogy a hagymáz klinikai diagnózisa alig állapítható meg s esetleg csak az agglutinációs próba, vagy még inkább a bakteriológiai vérvizsgálat pozitív eredménye dönti el a diagnózist. Az akmé, a legnagyobb láz szakaszának hőmenete sokféle változatot mutathat. A hőmérsék néha nem emelkedik a szokott magasságra s remittáló típusú, alig haladja meg a 3S°-ot, ellenben igen elhúzódik, hetekig, sőt hónapokig tarthat s inkább tuberkulózisra, mint tífuszra lehet jellemző. Más esetekben s ezek a legsúlyosabb, gyakran halálos kimenetelű esetek, a hőmérsék igen magas 2*
