Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)

Engel Károly dr.: A mozgási szervek betegségei

266

kokkuszfertőzésnek mondja. Más szerző elismeri ugyan a fertő- zéses eredetet, de a szérumbetegség kapcsán mutatkozó izületi gyulladás analógiáján toxikus hatásra gondol. Egyelőre a betegség kórokozója ismeretlen. Valószínű, hogy a behatolás kapuja az esetek nagyobb részében a szájban s a felső levegőutakban van; leggyakoribb kétségtelenül a mandulagyulladlás útján való fertőzés, ennek gyakoriságát a különböző szerzők 20—80%-nak mondják. Mint kiindulási kapu szóba jön azután az orr melléküregeinek a gennyedése és mindenek szerint a foggyökér körüli gennyedés is (periapikális tályog, amelyet csak a Röntgen-vizsgálat tud kimutatni). Férfiak és nők csaknem egyenlő számban betegszenek meg (talán kissé több a férfi), az első roham rendszerint a 10—20 éves kor között jelentkezik, ritkán korábban vagy későbben, az ismétlődő ellenben még az 50—60 éves korban sem ritka. Feltűnő, hogy az őszi és tavaszi hónapokban van legtöbb friss eset, ezt úgy magyarázták, hogy a megfázás előmozdítja a megbetegedést, ami nem lehetetlen, de az valószínűbb, hogy a virus éppen azon évszakokban legerősebb hatású, úgy, mint ezt a mandulagyulladásban is látjuk. A foglalkozás nem nagyon fokozza a dispoziciót, ellenben igen feltűnő, hogy ez a betegség egyes családokban és egyes egyéneken gyakori, míg mások, akik egészen hasonló életviszonyok között élnek, semmiképpen meg nem kapják. A betegség átszenve- dése immunosságot nem ad, sőt akinek egyszer már volt, arról kétségtelen a diszpozíció s csakugyan igen könnyen többször is megismétlődik rajta a csúzos roham. Az első roham többnyire eldönti az illető sorsát is: kap-e szívbajt vagy nem? Azaz van-e endokardiumának is diszpozíciója vagy nincs?

Kórlefolyás és kórjóslat, kórjelzés. A poliartritisz, ha a betegség más savós hártyán nem jelenik meg, rendszerint kedvező lefolyású, a legtöbb beteg teljesen meggyógyul; de még a legkedvezőbb esetben is néha hosszasan eltart, amíg a beteg bajának következményeit kiheveri.

Aránylag ritka az olyan eset, amidőn a savós hártyák gyulladása nélkül is a lefolyás elhúzódik, több-kevesebb hevességgel majd heteken át javuló, aztán heteken-hónapokon át romló alakban. Az ilyen beteg lassankint elnyomorodik, ha fiatal, fejlődésében visszamarad, Ízületei nem gyógyulnak meg teljesen, az izületi szalagok megvastagodnak, megrövidülnek, a tagok mozgástere beszűkül. A beteg halvány, minden szerve, végül szíve és veséje is szenved s a beteg évek múltán kimerül. A rendes esetek különben jó kór jóslat át megrontja a gyakori szívmegbetegedés, amelytől leginkább függ betegünk sorsa. A mintegy 2—3%-ot kitevő halálozást mindig endokarditisz, perikarditisz vagy miokarditisz, illetve ezek-