Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
17 tartalmazott. Ugyanezen elven alapszik Wassermann szifilis-r eakcióia, amellyel azt határozzuk meg, hogy valamely vérsavó szifilis-antitestet tartalmaz-e. A szifilis kórokozójának, a treponema pallidumnak tenyésztése igen nehéz, ezért antigénnek oly anyagot használunk, amely a treponéma pallidumot nagy mennyiségben tartalmazza, pl. világrahozott lueszes újszülött májának kivonatát. Ez a vizsgálandó savóval komplementet köt, ha a vizsgálandó savóban antitest van, a hemolizises szisztéma hozzáadására oldás nem következik be, mert a komplement elhasználtatott, amiből következtethető, hogy a szervezet, melyből a savó származott, lueszes fertőzésben szenved. Főképp profilaxis szempontjából igen fontosak az aktiv immunosságot létrehozó eljárások: a profilaxisos himlővédőoltás a borjúnyirokkal, a veszettség elleni oltás hligított vírust tartalmazó agypéppel; passiziv megelőzés példája a tetanuszfertőzéstől megvédés az antitoxin előzetes befecskendésével stb. A terápiában nagy jelentősége van a passzív immunosság előidézésének: pl. a diftériaantitoxint tartalmazó vérsavó beoltásának, a kígyóméreg antitoxinjának stb. Ezen immunozó eljárásokkal a részletes részben foglalkozunk. Hasi hagymáz. Typhus abdominalis. A hasi tífusz az Eberth-Gaffky-tifuszbacillus előidézte, az egész szervezet általános megbetegedésével járó fertőző betegség, amelyet régebben idegláznak is neveztek, mert gyakran az öntudat zavara volt legszembetűnőbb tünete. A németek Abdominaltyphus- nak nevezik, a franciák ellenben fiévre typhoide-nak, az angolok typhoid fever-nek mondják. A hastífusznak egyik jellemző tünete, hogy rendesen enyhe tünetekkel kezdődik, illetve hogy az inkubáció stádiumából a tulajdonképpeni betegség oly fokozatos átmenettel fejlődik ki, hogy a beteg gyakran nem is tudja betegségének első napját pontosan megjelölni. A lappangási időszak néha csak néhány napig, többnyire azonban 1—3 hétig is eltarthat. Ez alatt az idő alatt a beteg legfeljebb levertségről, bágyadtságról, főfájásról panaszkodik, gyakran székrekedéssel és a végtagokban huzó fájással (prodrómás tünetek). Az inkubációs szak e tünetei sokszor oly Jelentéktelenek, hogy a beteg ezeket alig veszi figyelembe és kérdésünkre a betegség kezdetét a láz jelentkezésétől számítja. A •tulajdonképpeni betegség kezdetét a hőmérsék emelkedésétől, a láz kezdetétől számítjuk. A hőemelkedés, illetve a hőemelkedés bizonyos szabályszerű ingadozása különben is a hasi tífusz egész lefolyásának egyik legfontosabb klinikai tünete. A hőemelkedést a beteg eleinte kisfokú borzongásból, utána a forróság érzéséből veszi észre, mely lassanként szokott beállani; tulajdonképpeni hidegrázás s ezzel a hőmérsék hirtelen felszökése nem szokott előfordulni. Ha a hagymázos beteg szabályos időközökben mért hőBelorvostan tankönyve. I. 3. kiadás.
