Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
16 jóval hamarább, néha minden inkubáció nélkül, azonnal jelentkeznek. Ez utóbbi, a tulajdonképeni anafilcixiás reakciónak megfelelő állapot szerencsére igen ritkán, de mégis igen ijesztő kórképet hozhat létre. A szérumbetegség ritkábban és enyhébb alakban jelentkezik, ha a modern koncentrált és tisztított szérumpreparátumokat alkalmazzuk, amelyekből kevesebb cm3-t kell beadnunk s amelyek, mint a Behring-féle szérumok, az állati (legtöbbször lóvérsavó) szérumnak csak a pseudoglobulinját tartalmazzák; a szérum euglobulinjának eltávolítása a súlyosabb szérumbetegség vagy anafilaxiás reakció okát jóformán megszünteti. Ha kénytelenek vagyunk sürgős esetben nem tisztított szérumot ismételten alkalmazni, úgy adjunk a tulajdonképeni gyógysavó injekciója előtt 1—2 órával 1 cm3-t ugyanazon savóból subkután, ez a túlérzékenységet lényegesen csökkenti. Persze még biztosabban megelőzzük a szérumbetegséget, illetve a túlérzékenységi állapot kifejlődését, ha kivált profilaxisos oltás céljára más állatból (szarvasmarha) készült vérsavót használunk. E röviden vázolt bakteriológiai és immunitástani adatokra a fertőző betegségek etológiájának, patogeneziisének, diagnosztikájának, fajlagos terápiájának és epidemiológiájának tárgyalásakor folytonosan szükségünk van. A diagnosztikának íőfeladata az etiolögiai diagnózis korai megállapítása, tehát a kórokozónak vagy termékének, vagy ezeknek az ingerére a szervezet termelte különleges anyagoknak a kimutatása. Keressük a kórokozót a fertőzés helyén (a diftériabacillust a garatüri álhártyán, a tetanuszbacillust a sebzés helyén, a genuyesztőket, az aktinomiceszgombát, a treponema pallidumot az elváltozás helyén stb.), a szervezet sze- és exkrétumaiban, pl. a köpetben a tuberkulózis- bacillust, a diplokokkus lanceolatust, a vizeletben a tífusz-, a koli-bacillust, a bélsárban a tífusz-, dizenteria-bacillust, kolerav'ibriót, a keringő vérben a strepto- kokkust* stafilokokkust, tífusz- és antrax-bacillust, a cerebrospinál-liquorban a meningokokkust, az uretra gennyében a gonokokkust stb. A tetanusztoxint tartalmazó vérsavónak, a poliomielitisz eddig ismeretlen vírusát tartalmazó agypépnek kísérleti állatba oltása diagnosztikai célra felhasználható. A kórokozónak, vagy termékének kimutatására mikroszkópos testetlen vagy festett preparátum vizsgálatán kívül a legkülönbözőbb tenyésztési és állatoltási eljárásokat használjuk. A baktériumos infekció hatására a szervezet termelte anyagok közül az agglutininek, a bakteriolizinek s a komplementkötési eljárással az antitest kimutatása diagnosztikai célból különösen fontosak. A Bordet-Gengou komplementkötési reakciója azon alapszik, hogy antigén és antitest egyesüléséhez bizonyos meghatározható mennyiségű komplement szükséges; ha tehát az antigént antitestjével a szükségelt komplement mennyiségének jelenlétében hozzuk össze, e komplementmennyiség az egyesüléshez teljességében felhasználtatik, megkötődik. A komplement ezen megkötődésének, elfogyasztásának kimutatására indikátorul oly biológiai reakciót használunk, amely a komplement szabad vagy kötött voltát érzékelhető módon mutatja ki. Erre legalkalmasabb a szenzibili- zált, azaz hemolizises hatású és egy óráig 56°-ra melegítéssel komplementtartalmától megfosztott (inaktivált) savóval kezelt vörösvérsejt. Az ilyen vérsejt a hozzákötődött hemolizin hatására csak akkor oldódik fel, ha megfelelő mennyiségű komplementet adunk hozzá; ha tehát ily vérsejtemulziót adunk az előbbi szisztémához, oldás akkor következik be, ha szabad komplement volt jelen, azaz, ha a kérdéses antitest-awtigénkeverékben egyesülés nem jött létre. Ez azonban azt bizonyítja, hogy antitest ott nem volt. Pl. a tifuszbacillus emulziója a tífuszból lábbadozó vérsavójával komplement jelenlétében kötődik, míg ha kötődés nem jött létre, amit arról látunk meg, hogy a hemolizises szisztéma hozzáadására oldódás következik be, akkor a vizsgált savó tifuszantitestet nem
