Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
13 ciós lépdaganatot részben a fertőzés folyamán nagy tömegben tönkrement vér- sejtek lerakódásával, részben a lép regeneráló működésével, leginkább azonban a fajlagos védőanyagok termelésével hozzák összefüggésbe. A vizelettel kiválasztott csirák és termékeik káros hatással vannak a vesére, lázas albumi- nuriát, esetleg súlyosabb elváltozást, nevezetesen vesegyulladást okozhatnak. A fertőző csirák, főleg azonban termékeik hatással vannak az idegrendszerre is, ami depressziós és izgalmi tünetekben, deliriumban nyilvánulhat, megtelepedésükkel avagy termékeik súlyosabb behatásával a legkülönbözőbb szervi elváltozást s az ennek megfelelő klinikai tüneteket válthatják ki. Az infekció létrejöttéhez a fertőzésre képes mikroorganizmuson kívül szükséges, hogy ez a megtámadott szervezetben megtalálja az életfolyamataihoz, elszaporodásához s mérgező termékeivel hatásának kifejthetéséhez szükséges feltételeket, azaz, hogy a szervezet az infekcióra fogékony legyen. A fogékonyság (dispositio) nemcsak fajonként, de a faj határán belül egyénenként is igen változó, életkor s egyéb körülményektől függően. Az egyéni fogékonyságban a szervezet kemizmusának egyéni, valószínűen hereditásos faktorai nyilvánulnak meg. így értelmezhető, hogy némelyek az infekció egyenlő lehetősége dacára sem kapják meg a bajt, mások ellenben minduntalan megbetegednek, de mindig le is győzik a fertőzést. így fogékony pl. némely ember a streptokokkus-fertőzés iránt s jóformán minden évben orbáncot kap, más ember a diplokokkus lanceo- latus iránt s gyakran tüdőgyulladásba esik. Fogékonnyá teszi a szervezetet az infekcióval szemben minden olyan körülmény, mely a szervezet ellentálló erejét csökkenti, pl. rossz táplálás, rossz higiénés viszonyokban élés és kimerülés, meghűlés, bizonyos betegségek, pl. ismeretes a diabeteszes szervezet fogékonysága a gennyesztőkkel, tuberkulózissal szemben. A fogékonyságnak ellentéte az immunosság, azaz a szervezet épen maradása, mentessége valamely infekcióval szemben oly körülmények között, melyek a fertőzés létrejöttét lehetővé tették volna, melyekben más szervezet, megbetegedett volna; az ilyen immunosság azonban mindig csak relativ s függ a fertőzés mértékétől. A fertőző betegség létrehozásában a baktériumoknak kétféleségét ismertük meg: olyanokat, melyek elszaporodásukkal, a szervezetben elterjedésükkel tudják csak patogén hatásukat kifejteni s olyanokat, melyek egy körülirt góc-' ban mérsékelten elszaporodván, itten termelt mérgeikkel árasztják el s bete- gítik meg a szervezetet; ebben az értelemben meg kell különböztetnünk élő virus elleni mentességet s baktériumméreg elleni immunosságot (Giftfestigkeit). Az immunosság lehet természetes és mesterséges. A természetes immunosság lehet valamely állat-species általános tulajdonsága, így az ember bizonyos állati betegséggel, a szarvasmarha a takonykor, a tyúk a tetanustoxin stb. hatásával szemben immunos. A species határán belül egyéni is lehet a mentesség, az infekció egyenlő lehetőségével szembe került egyéneknek csak egy része betegszik meg. Az immunosság az egyes szervekre nézve is különböző (1. a bevezető részben a 6. lapon), függ továbbá a fertőzés mértékétől, s mindig csak relativ. A szerzett immunosságot a szervezet többnyire valamely betegség átszen- vcdése árán nyeri. Sok fertőző betegségről ismeretes, hogy az embert csak egyszer támadja meg, így pl. a kanyaró, mely ellen természetes immunosság úgyszólván nincsen, de amelynek átállása legtöbbször az egész életre mentességet ad. Más bajban a szerzett immunosság csak bizonyos időre szól, így hastífusz átállásával nyert immunosság az évek folyamán csökken s másodszori megbetegedés, bár ritka, de lehető. Az immunosságot létrehozó betegségnek nem kell súlyosnak lennie, sőt a legenyhébb megbetegedés is nagyfokú mentességet
