Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
12 A baktériumok azonban a vért is ellephetik, ha a szervezet ellenállóképessége a fertőzés erőssége vagy az immunosság gyenge volta miatt nem elégséges, mert ilyenkor a szepszist fenntartó gócból állandóan behatolnak a keringésbe. L.eggyakrabban a gennyesztő baktériumok okoznak szepszist, de majdnem valamennyi baktérium lehet szepszis forrása. Az is megtörténik, hogy a vér legyőzi ugyan a fertőzést, de a baktériumok egy része a vér útján elevenen kerül el a szövetekbe s ott metasztázisos fertőzést hoz létre. Igen fontos szerepük van az emberi patológiában azon baktériumoknak, melyek mint a tuberkulózis, a szövetekben idült jellegű s fajlagos szövettermeléssel járó gyulladást okoznak. A körülirt gennyedéssel járó folyamatok oka a tulajdonképeni gennyesztőkön kívül a legtöbb patogén mikroorganizmus lehet. Kissé részletesebben kell foglalkoznunk a baktériumok szerepével a fertőzés mehanizmusában. A fertőzés kapuján bejutott mikroorganizmusok többnyire helybeli gyulladást okoznak, mely a fertőzés természete szerint lehet egészen enyhe, de lehet a legsúlyosabb gennyedésre, esetleg gangrénára is vezető; a lobtermékben gyakran megnyilvánul a baktérium sajátlagos természete. Bizonyos baktériumok helyi elváltozás előidézése nélkül jutnak be a szervezetbe, pl. a pestis bacillusa. A szervezet belsejébe került és ott elszaporodott baktériumok, illetve termékeik idézik elő a fertőző betegségek általános tüneteit. A fertőző betegségeknek legszembeötlőbb klinikai tünete a láz. A hőmérsék emelkedését a fertőző csirák s termékeik okozzák. Ha valamely baktériumos gócból hirtelen nagymennyiségű csira vagy toxin kerül a keringésbe, hiáegrázás következik be, míg a keringésben állandóan jelenlévő baktériumok a testhőmérsékletnek állandó emelkedését okozzák. E hatást főképp a baktériumok termékei idézik elő s ezért eiölt baktériumokkal, illetve ezekből származó anyagokkal a láz szintén előidézhető. Óriási tömegű baktériumnak, vagy baktériumterméknek egyszerre a keringésbe jutása kollapszust, a hőmérséklet hirtelen a rendes alá sülyedését, a szívműködés és légzés rendkívüli szaporaságát és gyengülését okozza. Ennek oka legtöbbször a vazomotoros központok mérgezése, bénulása, amihez néha szívgyengeség is társul. A különböző baktériumokból előállított hőemelkedést okozó anyagok igen különböző természetűnek bizonyultak; a fertőző betegségek klinikai lefolyása is merőben ellentmond azon feltevésnek, mely szerint egy- ségesi baktériumméreg okozná a lázat. A láz tulajdonképen klinikai gyűjtő- fogalom, melynek a hőemelkedés csak egyik szembeötlő jele, melyhez hozzátartoznak még a szívműködés és légzés szaporasága, az anyagcsere átalakulása, a fehérje, szénhidrát és zsír fokozottabb elégetése, kivált a fokozott fehérjeelégetésből származó fokozott nitrogénkivá'asztás, a koncentrált, sokszor csekély fehérjetartalmú vizelet kiválasztása (albuminuria febrilis). A fertőző betegségek túlnyomó többségének második közös tünete a vérképző szervek, főként a csontvelő megváltozott működése s ennek jele; a fehérvérsejtek számának növekedése (leukocytosis), a fehérvérsejtszám ilyenkor 10,000—25,000-re nőhet. A hastífusz, a szemcsés tuberkulózis, a malária, a kanyaró nem okoznak leukocitózist, sőt az első két betegségnek rendes tünete a fehérvérsejtek számának erős megcsökkenése (leukopenia), számuk 2000—4000-re apadhat, ez a kórokozó mérgének a csontvelő vérsejttermelő működésére kifejtett gátló hatásának következménye. A fehérvérsejtek számának szaporodását általában a fertőző agens kemotaxisos hatásának tulajdonítják. (Kemotaxis- nak nevezzük azt az ingert, melyet a fertőző csira vagy terméke a fehérvérsejtekre gyakorol, mely lehet pozitív, midőn azokat a fertőzés helyére csődíti s lehet negativ, midőn azokat onnan elűzi.) A fertőző betegségek nagy részében megnagyobbodik a lép, ezen intek-
