Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)

Jendrassik Ernő dr.: Általános bevezetés. A kóroki gondolkozásról

szervek ptózisára, a habitus phthisicus a tüdővészre, az ágyéki gerincoszlop lordózisa az albuminuriára disponál és sok más hasonló fejlődési rendellenesség lehet magva bizonyos kóros működésnek. Lehet továbbá a diatézis kémiai természetű, idetartoznak a belső elválasztással működő mirigyek jobb vagy hiányosabb fejlődése következtében előálló nagyobb ellenállás vagy fokozott hajlandóság bizonyos bajokra, ide számítandók a mérgek okozta csökkent ellenállás bizonyos szövetelemekben vagy egyszer átallott fertőző baj támasztotta immunosság vagy fokozott hajlandóság is.

A hajlandóság ilyen fogalma közel áll a régi diatézis fogalmáihoz, csak annyiban kell a régi felfogást módosítanunk, hogy nem látszik helyesnek a diatézisben többféle irányzatnak együvé- foglalása. így a franciák ideges diatézisében a herpes, az urat- diatézis, az idegesség együtt alkották a keretet, holott ma úgy kell e kereteket elgondolnunk, hogy jóformán amennyi betegség-alak van, annyi diatézis is van, a diatézis tehát fajlagos, de minden emberben más-más diatézisekből sok lehet együttesen, aszerint, amint egyes szervek több vagy kevesebb életképességgel fejlődtek.