Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
Fertőző bajok. Általános bevezetés. Fertőző betegségnek nevezzük legtágabb értelemben a szervezet azon elváltozásait, amelyeket kívülről beléje jutott mikroorganizmusok, vagy ezek termékei idéznek elő. Régebben megkülönböztették a fertőző betegségeknek két csoportját, kontagiumos-nak nevezvén azokat, melyek közvetetlenül egyik emberről terjedtek a másikra, miazmás-nak azokat, melyeknek előidézője a beteg szervezetből a környezetbe jutván, bizonyos átalakulás után idézett elő újabb megbetegedést. Az uto’só három évtizedben a bakteriológia haladása megdöntötte e mesterkélt korlátokat s helyükbe a fertőző betegségek etiológiai, azaz egyes mikróbafajok szerint való beosztását állította. Fertőzés akkor jön létre, ha patogén csirák a szervezetbe jutnak és abban tovább élnek, elszaporodnak s a szervezetet akár közvetetlenül, akár anyagcseretermékeik közvetett hatásával beteggé teszik. Már ebből is következik, hogy az infekció lehetősége két faktortól függ: a fertőző virus patogén képességétől s a szervezet ellenálló erejétől. E két tényező azonban korántsem állandó. A fertőző csirák patogén hatásának foka, viriüenciája rendkívül ingadozó; így az emberi szervezetben állandóan lehetnek patogén mikroorganizmusok (pl. a száj-garatűrben, az emésztőcsatornában, a kötőhártyazsákban, a hüvelyben stb.), anélkül, hogy betegséget okoznának, viszont élősköd- nek a szervezetben ál’andóan ártatlan szaprofita módon baktériumok, amelyek bizonyos körülmények között, virulenciájuk hirtelen növekvése folytán patogénné válnak (pl. a kól'bacillus a bélben, a sztreptokokkusz a szájűrben stb.) A patogén mikroorganizmusoknak etiológiai szempontból legfontosabb tulajdonsága a fajla- gosság, a specificitás. Az ázsiai kolerát csak a Koch-\ibrió idézi elő, viszont e vibrió másféle megbetegedést nem okoz. Általában, hogy valamely mikroorganizmust egy betegség előidézőjének tekinthessünk, meg kell követelni, hogy az az illető betegség minden esetében kimutatható legyen, még pedig a betegség klinikai tüneteinek s patológiai lényegének megfelelő szerepben; viszont szaprofita módon más betegségben se forduljon elő (Koch Róbert). Ezen etiológiai s abszolútnak mondható fajlagosságtól é’esen megkiilönböztetendők azon hasonló kórboncolástani elváltozáson alapuló betegségek, melyek megegyező klinikai Imreieket okozván, egységes betegségként szerepelnek, jó’lehet ezeket még sem lehet egységesnek vennünk. így a tüdőgyulladás előidézője lehet a diplokokkus lanceolatus, a Friedldnder-bacillus, a strepto- és stafílokokkus, a tífusz- és kóli- bacillus stb., a dizentériás vastagbél-megbetegedésnek oka lehet a Knise-Shiga-, a Flexner-bacillus, de lehet az amőbds dizentérián kívül oka még sok egyéb baktérium is, sőt alig különböztethető ettől meg az ásványi mérgek, pl. a kéneső előidézte vastagbélhurut; de minden ilyen esetben csak látszólagos hasonlóság van a kórképben, igen sokszor mégis meg tudjuk különböztetni ezeket a hasonló bajokat észlelésünk alapján a kórtünetekből és a lefolyásból.
