Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Jendrassik Ernő dr.: Általános bevezetés. A kóroki gondolkozásról
7 böző, még az egyes szövetekre nézve sem egyenlő fokú. Ha valamely külső ok folytán az elváltozás bekövetkezik, nyilvánvaló, hogy az illető ilyen dispozicióban szenved, de hogy az ilyen elváltozás milyen mértékű lesz, azt csak a lefolyásból tudjuk meg; ha a dispozició mérsékelt, az illető egyén igen hosszú ideig marad a félegészség-félbetegség állapotában s nem ritkán csak másodlagos okok következtében romlik tovább az állapota. Egészen téves volna ezeket a degenerálásokat, mint némelyek ezt megkísérlik, senectus praecox-ként felfogni. A senectus fiziológiai folyamat, sőt éppen ellenkezője a degenerálásnak, hiszen a hosszúéletűségnek, az ellentállóképességnek kifejezése. A degene- rálások minden korban előfordulhatnak, de a dolog természete szerint éppen az idős korban a legritkábbak, mert minél tovább élhet valaki, annál világosabb, hogy betegségekre nem disponál, vagy ha azok szervezetébe mégis bejuthatnak, azokkal sikeresen meg is tud küzdeni. A praecox kifejezést — értelme szerint — csak fiziológiai fejlődésre lehet alkalmazni, degenerálásra nem. Épp úgy hibás az elhasználás fogalmára, mint kórokra alapított teória, mert a működés nem pusztítja a szervezetet; mindazok az esetek, amelyeket a működés okozta elhasználásból akartak értelmezni, olyanok, hogy azokban valamely más ok is szerepelt s ez egymagában is elegendőnek volt tekinthető. Mindezek alapján a betegségeket feloszthatjuk: exogén eredetitekre (kémiai, mehanikai, mikrobás keletkezésű betegségek, de ezeket is befolyásolja a szervezet szerzett vagy fejlődési disponálása vagy immunossága) és endogénekre, amelyek oka a szervezet öröklött (többnyire részleges) gyöngeségében található. Ez utóbbi eredetű bajok egy- része kifejlődik külső ok nélkül is, más része alapjában csak hajlandóság egyes exogén bajokra vagy exogén ok ingere mellett skleró- zisos degenerálásra. A hajlandóság azonban nemcsak mint betegségokozó szerepel, hanem immunosságot is jelenthet és ez is lehet exogén (átallott betegség gyakran véd újólagos megbetegedés ellen, ez néha világra- hozott, de mégis exogén, pl. a lueszes immunosság) és lehet endogén is. A diatézisek alapja sokféle, csak egy részét ismerjük. Lehet anatómiai sajátság, amely tehát mehanikai úton disponálja az illetőt bizonyos bajokra. így a canalis facialis szűk volta arcidegbénulásira, a toronyfejűség a látóidegsorvadásra, a szallagok gyöngesége a
