Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Jendrassik Ernő dr.: Általános bevezetés. A kóroki gondolkozásról
6 súlyos átöröklődő idegbajok kifejlődését nem egyszer valamely apróbb, előremenő egyéb megbetegedés indítja meg; az analógia szerint fel kell vennünk tehát azt is, hogy a többi zsigerek ilyen természetű bajaiban is bizonyos szerep jut az olyan külső okoknak, amelyek előmozdíthatják, vagy siettethetik bizonyos elfajulások kifejlődését. Fel kell tehát vennünk, ihogy pl. a máj-cirrhozis csak olyan emberen keletkezhetik, akinek májszövete nem bir elégséges ellenállóképességgel s ennélfogva, főképp, ha ez az ember még bizonyos, az illető szövet elemeire iható káros anyaggal is él, májzsugorodásban betegszik meg. így érthető, hogy néha ismeretlen okból, máskor alkoholmérgezésből, vagy nikotin, luesz hatásából keletkezik a májzsugorodás. Ugyanígy támadhatnak egyéb degenerálá- sok is, a vese-, a pankreász-cirrhozis, az arteriosklerózis, az emfi- zéma, az idült deformáló csúzok, a diabétesz, stb. így keletkezik a bőrön a keloid külső sértések nyomán. A keloid a bőr cirrhozisa, igen tanulságosan mutatja meg, hogy külső ok következtében — az arra disponált egyénen — miként támad ez a sajátságos reakció. Ugyanígy támad a belső szervekben is a kötőszöveti burjánzással járó elváltozás valószínűleg kémiai trauma folytán. így az alkohol csak egyes ember máját keloidozza (cirrhozis alakjában), ha erre az illető disponál, de más ember májában ugyanilyen folyamat indulhat meg más inger alapján. Neíhléz ma végképpen megállapítani ezeknek a kóralakoknak teljes sorát; a már említett bántalmakon kívül idetartozhatnak a jobb természetű daganatok is, első sorban azok az idült lefolyású, előrehaladó degenerálások, amelyek nem sajátos különleges okkal bírnak, hanem amelyeket különböző alkalmi okok is megindíthatnak, vagy amelyek ezek nélkül is néha kifejlődnek. Ez a magyarázat nemcsak azt teszi érthetővé, hogy ezek a bajok elég gyakran ismétlődnek ugyanabban a családban, hanem azt is, hogy miért nem esnek ezekbe a betegségekbe azok, akik ugyanolyan mérgeknek, külső körülményeknek teszik ki magukat ilyen következmény nélkül. Érthető végre az is, hogy ugyanezek a mérgek nem minden emberen ugyanazt a szövetelemet pusztítják el, hanem csupán azt, amelynek ellenálló képessége gyöngébb. Ennek a hereditásos faktornak a kóroki gondolkozásba való ilyen bevitele adja meg a kórokok igazi értelmét; ennélfogva mindig tekintetbe kell vennünk az egyén, illetőleg egyes szerveinek dispozióját, nemcsak mint világra- hozott, örökölt gyengeséget, hanem mint degenerálásra való hajlandóságot is. Az ilyen öröklött dispoziciónak mértéke igen külön
