Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Jendrassik Ernő dr.: Általános bevezetés. A kóroki gondolkozásról
5 a dolog a degenerálásokkal, amelyek ugyanabban a szövetelemben különböző okokból indulhatnak meg. Amit az előbbi példában a kanyaró végzett, alkalmassá téve a szervezetet arra, hogy benne valamely betegség elterjedjen, azt ezekben az esetekben a diatézis már eleve magában hordja. Ez a diatézis endogén s így átöröklődő tulajdonság, mint ilyen voltaképpen családi dispozició, amely kétségtelenül alá van vetve az átöröklés törvényeinek. Ezek a törvények persze az emberen számszerűleg alig követhetők, hiszen az ember szaporodásában az ovulumoknak csak egészen elenyésző részéből lesz ember s így a Mendel-törvény csak a számszerint való lehetőséget tárja elénk, de nem alkalmas az egyes egyén dispoziciójának statisztikai tanulmányozására. Itt inkább Gálion álláspontját kell mérlegelnünk. Galt on szerint a leszármazott egyén tulajdonságainak felét örökli szüleitől, megmaradó felének felét nagyszüleitől s így tovább. Tekintve, hogy ilyen módon igen sokféle egyes tulajdonságok különféle csoportosulásban kerülnek össze, nyilvánvaló, hogy az egyén tulajdonságai meglehetősen különbözőek lehetnek, de legközelébb állanak a szülőktől örököltekhez. Ismeretes, hogy ha mindkét szülőnek ugyanazon irányú de- generálós hajlandósága van, elég gyakran minden egyéb közbejövő előmozdító ok nélkül is bekövetkezhetik egyes szövetelemek de- generálása. De vannak kóralakok, amelyek erősebb megterhelés mellett már a szülők egyikéről (leginkább az anyáról) is átjutnak a gyermekbe. Az átöröklődő bajoknak ismerete az utóbbi időkben igen nagyot haladt, kevésbbé foglalkoztak azonban a tudósok a dispozi- ciók átöröklésével. Adataink ezen a téren is vannak; ismeretes, hogy a hosszúéletűség, tehát a betegségre való dispozicióhiány egyes családokban otthonos, a gümőkórságra való családi hajlandóság pedig a köztudatba is átment. De ezen a téren tovább is, mehetünk; fel kell vennünk, hogy épp úgy, mint pl. az izomdisztrófiában az izom-cirrhozis azért fejlődik ki, mert az izmok és a megfelelő idegelemek nem bírtak elegendő életképességgel, a többi cirrhozisos és egyéb alakú degenerálás is ilyen alapon támad; tulajdonkénpen egészen analog folyamatok ezek, hiszen mindezekben a szervi szövet sorvad, helyébe több-kevesebb kötőszövet burjánzik. Hansemann tapasztalata, hogy a vesezsugorodás sokszor olyan emberen keletkezik, akinek fejlődésében veseerei igen szűkén maradtak; ez a hiba családi tulajdonság lehet. A külső okoknak jelentősége ezekben az esetekben mellékes. Tudjuk, hogy az izomdisztrófiát s más hasonló
