Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Jendrassik Ernő dr.: Általános bevezetés. A kóroki gondolkozásról
4 folyamatok mellett még vannak olyan betegségek, amelyeknek összefüggés! kapcsolatát az előrement baj és az utána következő, önállónak látszó bántalom között csak azért állapíthatjuk meg, mert az egymásután gyakorlati értékkel mindig kimutatható. A gyakorlati érték kifejezése arra vonatkozik, hogy a dolog természete szerint minden esetben az összefüggés nem állapítható ugyan meg, de a számbeli értékek annyira bizonyítók, amennyire ilyen nehéz vizsgálati téren ez gyakorlatilag lehetséges. A posztdiftériás bénulás, a skarlátos vesegyulladás, a szérumbetegség mind ilyen bántalmak. A határozott oki összefüggés itt abban a körülményben jut kifejezésre, hogy például szérumbetegség nincs szérum nélkül. Ezen irányú gondolkozásunkban azonban mindjárt újabb nehézség támad, mihelyt a tételt megfordítjuk s kérdezzük, hogy a szifilisz okoz-e mindig tábeszt, paralizist? A felelet negativ s ime, új okozati fürkészés válik szükségessé; kutatnunk kell, hogy miért alakul át ezen ok némely esetben végzetes folyamattá és miért nem más esetben? A kóroktani kutatásnak ezen problémája igen fontos s egy még sajátosabb vonatkozású alakban nagyon gyakran elénk kerül, íme, az alkohol némely emberen májzsugorodást okoz, míg mások, akik talán még sokkal bővebben vették magukba a szeszt, épen maradtak vagy nem májuk betegedett meg, hanem a veséjük, vagy az agy velejük, vagy verőereik. így vagyunk a nikotinnal is; sok erősen dohányos elkerüli azokat a szívzavarokat, angina pectorist, arteriosklerosist, dysbasia angioskleroticát, látászavarokat, amelyek más, sokszor szerényebb keretben nikotint fogyasztók életét megrontják. Mindezekhez még hozzájárul az a körülmény is, hogy az éppen felsorolt kóralakoknak nagy részét olyanokon is megtaláljuk, akik alkoholtól, nikotintól világéletükben tartózkodtak. Itt tehát kétféle viszonyt állapíthatunk meg: az egyik esetben bizonyos ok (pl. a luesz) némely körülmény mellett súlyos új betegségre (ez esetben tábeszre, paralizisre) vezet, ezek a következményes bántalmak- azonban sohasem fordulhatnak elő az előző baj nélkül. A másik viszonylat ellenben egyik irányban sem abszolút, jóllehet az egymásután igen sok esetben nyilvánvaló. Ez utóbbi viszonylatban mindig disztingválnunk kell, vájjon határozott (tehát kórok tekintetéből önálló) betegség-e a másodsorban keletkező, vagy csak degenerálás? így pl. a kanyaró után oly sokszor bekövetkező szemcsés gümőkórság önálló betegség, amely az illetőben már előbb lappangott s a kanyaró csak alkalom volt arra, hogy ennek a bajnak mikrobája a szervezetben elterjedjen. Ellenkezőképpen van
