Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Jendrassik Ernő dr.: Általános bevezetés. A kóroki gondolkozásról
3 A fertőző bajok egy részének kórokozó ágensét még nem ismerjük. Tekintve azonban azokat a nehézségeket, amelyek a kevésbbé határozott alakú mikrobák felismerését akadályozzák, nagyon valószínűnek látszik, hogy az ismert kórokozó mikrobák mellett még több, eddig ismeretlen kórokozó apró szervezetet fogunk megismerni, mint az eddig kóroki szempontból fel nem derített fertőző bajoknak okozóját. Elgondolni lehet ugyan, hogy a még nem ismert okú fertőző bajoknak egy részét valamely szervezett elemihez nem kötött méreg váltja ki, de ez a felvétel alig valószínű s eddigelé biztosan kimutatva nincsen. A mikrobák toxinjai azonban a kórképek létrehozásában igen nagyfontosságúak. Az exogén okok között szerepel továbbá a mehanikai és a kémiai trauma. Mindkettő lehet közvetlen behatás kívülről, de vannak közvetett belső traumák is. A mehanikai belső traumák elég világosan érthetők, ilyenek például az apoplexia, a bélátfúródás. Ezen csoportba tartoznak a zsigereken tapasztalható összetapadások, összenövések, amelyek a rendes mozgás megakadályozásával többéke vésbbé súlyos új jelenségeket támaszthatnak. Mindezek az alapbajnak csak szövődései, nem önálló betegségek s érthető, hogy nem egységes oknak a következményei. Ezen okok közt mind gyakrabban találjuk a lueszt, amelynek elsődleges, sőt későbbi bőrjelenségei sem súlyos természetű következmények, de az igen sokszor észrevehető jel nélkül lefolyó zsigeri gummák s a lueszes degenerálások végzetes hatást fejthetnek ki a beteg szervezetére. A zsigeri gummák között későbbi következményekben legfontosabb az aortitis luetica, amikor a médiának kis körben elpusztítása után talán meg is gyógyult gummás beszűrődés, utólagosan aneurysma sacciforme-ra. vezet. Az a körülmény, hogy más betegség ezen a helyen ilyen körülirtan leginkább a médiára szorítkozva nem telepszik meg, minden ilyen zsákszerű aneurizma-esetben rávall a lueszos eredetre. Itt a gammáknak későbbi mehanikai következménye válik végzetessé. Gyakran találjuk a lefolyt lueszos gummák- nak nem gyógyuló maradandó következményét az idegrendszerben, amikor a gummás beszűrődés a fejidegeken, a gerincvelő állományában vagy a gyökökön olyan pusztítást okozott, amely többé nem változtatható meg. Hasonló módon keletkeznek bizonyos brorihi- ektáziák, kétségtelenül egyéb, nem mindig világosan felismerhető működési kiesések is, részben mehanikai úton, részben pedig a belső elválasztással működő mirigyek elpusztulása miatt. Mindezen többé-kevésbbé világos okozati összefüggésben levő 1*
