Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

1851 - 5. Az ütérdagokról (aneurysmata)

58

V. Az iitérdagokról (aneurysmata).

Minthogy ezen szomorú kimenetel fő oka a vérpálya egy részének kitágulásában rejlik, gyógyeljárásunk vagy az által lehet eredményes, hogy az ütérdagnak további veszélyes növekvését meggátolja s ez által türhetobbé teszi a status quo-t, vagy pedig az által, hogy elzárja azon üteret, mely a kitágító véráramot az iitérdagba viszi. Az előbbi eljárás az iitérdagoknak úgynevezett belgyógyászi kezelését képviseli, míg az utóbbi a sebészi eljárás czél- ját jelöli ki.

Az a kérdés: e két eljárás közül melyik alkalmazha- tóbb a jelen esetben? s mit kell tennünk avégett, hogy ezen szerencsétlen beteg életét ne engedjük a halál biztos martalékául? Hogy erre megfelelhessünk, szükséges a szóban levő gyógymódokkal közelebbről megismerkednünk. Ezért röviden ezekről fogunk szólni.

A belgyógyászati kezelés oly szerek alkalmazására vonatkozik, melyek a vérmennyiséget csökkenteni s a vérkeringés erélyét leszállítani képesitvék. Czélja: a vérnek az iitérdagba történő erőszakos behatolását meggátolni s a vérkeringés meglassítása által abban a rostonya-alvadékok képződését elősegíteni. Ezen szerek Valsalva és Alber- tini szerint: ismételt kisebb érvágások, a test s lélek feltétlen nyugalma, hűsítő savanyok, digitális és ásványsavak lobellenes étrenddel összekötve. Ajáltatott pedig ezen vér- szegénységet okozó kezelési mód — methodus per anaemiam — valamint szervi szívbántalmak s belső ütér- dagoknál, úgy a külső ütérdagok némely fajainál is. — Ezen elméleti feltevést azonban megczáfolta a gyakorlat, mennyiben számos tapasztalatból kiderül, hogy az említett szerelés által a vérmennyiség bár csökken s a véráram erélye fogy, de helyettök az edényekben izgatottság, az ütérdag falzatában lazulás s végre vízvérüség támad a kedvezőtlen kimenetel mint megannyi tényezője gyanánt. A fennem-