Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)
1851 - 5. Az ütérdagokról (aneurysmata)
V. Az ütérdagokról (aneurysmata). 59 lített gyógy élj árás az ütérdagoknál legfölebb csak azon esetben alkalmazható, lia vérdús betegekkel van dolgunk, kiknél a vér- s edényműködés a műtét előtt gyengítendő. Ezért az ily gyógymódban nem kereshetjük sem betegünknél, sem ehhez hasonló esetekben a gyógyulás sikerét. A sebészi gyógykezelés eszközéül szolgálnak azon erőművi beavatkozások, melyek a véráramot az ütérdagtól elszigetelik. Ilyenek: az összenyomás, lekötés s a legújabban némi szerencsével megkisérlett villamszúrás. Minthogy az összenyomás (compressio) csak azon esetben alkalmazható sikerrel, midőn az ütérdag vagy az ütér sima csontfelületen nyugszik, maga az ütérdag mérsékelt kiterjedésű s az őt környező részek kevéssé érzékenyek, — magától értetik, hogy ezen eljárás betegünknél a felsorolt támpontok hiánya miatt szóba sem jöhet. A villamszúrás (Gralvanopunetur) sokkal újabb s javaslatát a tapasztalat még nem állapítá meg oly tüzetesen, hogy vele sürgős esetünkben gyógykisérletet tehetnénk. * A sebészi segélynyújtás 3-ik neme a lekötés. Ezen műtét egyszerűség s biztosság tekintetében az ütérdagok kezelésénél legnagyobb jelentőséggel bir, alkalmazása azonban csak bizonyos korlátok közt történhetik. Múlhatlanul megkivántatik ugyanis, hogy a lekötendő ütér falzata képesítve legyen az eltömülési folyamat létrehozására. Lássuk most már ezen folyamatot, a feltételeket, melyek alatt létrejöhet s nézzük, vájjon ez utóbbiak megvannak-e betegünknél is? Stilling kitűnő vizsgálatai szerint az eltömülési folyamat lényegileg a következőben áll: lekötés után az illető ütérben a véráram megszűnik s azon részében, mely a lekötési helytől a legközelebbi elágazásig terjed, a vér pangása s megalvása folytán az úgynevezett vérrög (thrombus) * Ugyanez áll az ütérdagos végtagok módszeres bepólyázására nézve.
