Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)
1851 - 5. Az ütérdagokról (aneurysmata)
V. Az űtérdagokról (aneurysmata). 57 Még csak pár szót a lefolyás és valószínű kimenetelről. Itt, fájdalom, a jövő minden időszakában szintén a legszo- morítóbb kilátással találkozunk s legkevesbbé sem biztat a remény a fentebb vázolt természetes gyógyulás valamelyikének bekövetkezhetésével. S ezen komoly körülmény elodázhatlan kötelességünkké teszi, bogy a beteg megmentése végett az egyedüli — noha kétséges — eszközhöz nyúljunk, mert ezen iitérdag tovább fejlődésével a beteget minden oldalról halálos veszélylyel fenyegeti s pedig vagy a belső torkolati visszérben megakadt véráram következtében könnyen felléphető agyvérbőség s heveny agy- vizenyő által, vagy a folytonosan s gyorsan növekvő tömlő megrepedése folytán, vagy végre ászkor miatt. Az ütérdagok gyógykezelése. A mondottakból műtételünk tárgyát képező bántalom természete s lényege azt hiszem eléggé kiviláglik. Nevezetesen oly ütérdaggal van dolgunk, mely a bal közös fejütér elágazási helyén önkénytesen támadván, háromnegyed évi rövid időköz alatt oly nagygyá lett, hogy a baloldali nyak- táj mélyéből ökölnyi kiterjedésben emelkedik ki s nemcsak a szomszéd szerveket bántalmazza, hanem még a távolabbi szervek működését is zavarja, mi által az öszszervezetre jelentékeny káros befolyást gyakorol. — Komoly megfontolást igényel itt azon körülmény is, hogy ezen iitérdag nemcsak semmi hajlamot nem mutat természetes gyógyulásra, hanem gyors növekedése mellett a kedvezőtlen kimenetel minden feltételét oly mérvben bírja, hogy eltekintve a beteg — előbb-utóbb heveny agyvizenyő vagy az ütér- dag megrepedése következtében beálló — halálától, a legfontosabb életműködések zavara s megakasztása folytán a halál ászkor vagy sorvadás által is okvetlen bekövetkezik.
