Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

1851 - 5. Az ütérdagokról (aneurysmata)

V. Az ütérdagokról (aneurysmata).

A jelen esetben oly koraiakkal ismerkedünk meg, melynek gyógyítása a sebészet legmagasztosabb diadalai közé tartozik; — ezen dagban oly bajjal állunk szemközt, mely a kórisme megállapítása végett a legnagyobb határozottságot s biztosságot, míg a gyógykezelés s műtevésre vonatkozólag a legpontosabb boncztani ismereteket igényli.

Esetünkben csaknem a legmagasabb fokot elért ütér- daggal van dolgunk, melynek megrepedését, mint mulliat- lanul bekövetkező' szomorú kimenetelt, az illető liter lekötése által a legegyszerűbb módon meggátolhatjuk. — Ezen állapot kórisméjét illetőleg már első láttámra feltűnő azon hasonlatosság, mely ezen dag s a görvélyes nyakmirigy- dagok közt létezik, mennyiben ezen utóbbiak az alattuk levő literek működése folytán gyakran lüktetni látszanak. Mindkét esetben nem ritkán kénytelen a sebész, ha betegének java szivén fekszik, tettlegesen közbelépni és semmi esetre sem lehet közönycJ^rá nézve, ha tályog helyett ütér- dagot találna megnyitni, vagy fordítva, valamely tályog esetében nagyobb íiteret lekötni.

Erre nézve csak Liston, a hírneves skót sebesz szomorú esetét akarom emlékezetűkbe hozni, valamint altala- ban figyelműkbe ajánlani, hogy a sebészet története gyak-