Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)
Emlékbeszéd Balassa János fölött
Emlékbeszéd Balassa János fölött. XXIX A magyar nemzetnek 1867-ben visszanyert alkotmányos életének újjászületésével Balassát ezen rövid idő alatt, melyet a gondviselés még élnie engedett, a közegészség- ügyeket intéző testületek működésében is élénk részt venni, vagy azok élén szerepelni láttuk. Általánosan elismert szellemdús miveltsége, értelmes alapossága s higgadt elfogulatlansága véleményét nyomatékossá s meggyőzővé, kivívott tekintélyes állása a társadalomban szavát fontossá s hatályossá tevék. Ezért azon orvosszak- vagy közegészségügyi intézmények felkarolására, melyekben ő maga A tudomány égő fény, mely habár sem hazához, sem nemzethez nincs kötve, mégis ott világít leginkább, hova annak sugarait vezényleni buzognak. Ilyen buzgalom hevíti kebleinket is, kik dicső elődeink példája szerint évenként összegyűlünk, hogy közös szeretettel ápoljuk a tudományt, hogy vitatkozván annak vívmányai körül, gyarapodjunk, hogy edzzük és gyakoroljuk érőnket, miszerint alkosson és hódítson az a tudomány terén. Mai nap ez az emberi küzdésnek és hódításnak legméltóbb s legdicsőbb neme. És örömmel észleljük, hogy mindennel megáldott édes hazánkban a szellemi mezőnek lassan bár, de annál reményteljesebben gyarapodnak és szaporodnak terményei, daezára annak, hogy csekély számmal vagyunk s hogy ennek folytán a tudománynak ápolására nálunk nem járulhatnak úgy, mint más nagyobb nemzeteknél számosabb kezek. Ámde ami e részről hiányzik, azt pótolni fogja erélyűnk és kitartásunk, — azt pótolnunk kötelesség áldozatkészséggel. A magyar orvosok és természetvizsgálók ez idei nagy-gyűlésének alnlirt alelnöke nemes kötelmet érez magában e részben száz darab aranyból álló jutalmat ajánlani azon orvosszakmai, tárgyát kimerítő, eredeti magyar munkának, legyen az akár szorosan orvostani, akár az orvostaniakba áthajló természet- tudományi, mely innét számítva három év leforgása alatt megjelenend és mely nemcsak a többi ilyenekhez viszonyítva legkitűnőbb, hanem általában és minden tekintetben megüti a tudományosság teljes mértékét. Erre nézve határozzon majd ezen hazai nagy-gyülésnek kebeléből kiinduló bizottság. Ekkor úgy van meggyőződve alulirt, hogy azon munka, mely ily hivatott bírói szék által leend érdemesítve, nemcsak valódi büszkesége leend honi szakirodalmunknak, hanem a világszerte elterjedő tudomány-lánczolatba is igen becses szemet füzend.“ B. (Orvosi Hetilap 1865. 45-ik szám.)
