Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

Emlékbeszéd Balassa János fölött

XVIII

Emlékbeszéd Balassa János fölött.

hasonló érzülettel találók már másfél évtizeddel később, több hívével szövetkezve górcső mellett a mestert mint tanulót, ki a búvárnak időközben nélkülözhetlenné vált kórszövettani ismereteket elsajátítani iparkodott.

Tanaiban s elveiben, melyeket vallott, olyan volt, mint a jó kertész, ki lombosra neveli a törzset, ha már gyökeret vert, a hervatag példányokat más életrevalókkal törekszik kicserélni, hogy hézag ne támadjon a csoporto- zatban, gonddal ápolja az egészet, tudva, mily bajos újat nagyra nevelni; de ha a növényzet túlélte magát, vagy a talajban nem tenyészik jól többé, nem késik azt kiirtani s a talajt is felforgatva, új életrevalót ültetni helyébe.

így volt ő a lob tanával, melynek miután alapokat vesztett régi épületét lerontá, még alig egy évvel kimúlta előtt élet- és kórszövettani korszerű alapokra fektetett nyilvános előadásokat szentelt.

Minden talpraesett eszmét szívesen fogadott, bár ki szülöttje lett legyen az; szeme előtt a gondolkozó szellem, s vele a tudomány szabad volt. Elméletének alapul csupán a természet törvényei szolgáltak, melyeket vizsgálni s tüzetesen alkalmazni volt tanításának első feladata.

Szaktudományunk az utolsó pár évtized alatt a természettudományok ösvényére tereltetvén, az élettan, a szövet- és kórszövettan s a kísérleti kórtan művelése által rendkívüli lendületet nyert. Aki az újabb kor hangyaszorgalommal halomra gyűjtött vizsgálódási adatait figyelemmel nem kisérte, annyira elmaradt, hogy nemcsak fogalmai elavúltak, de nyelve is idegenszerüvé vált. Balassa figyelmét, rendkívüli elfoglaltsága daczára is az új felfedezések nemcsak el nem kerülék, de ő maga azokat tanulmányozta. Hogy mint orvos és tanár tökéletesen a termé- «zetbuvárlat terére állott, a nyilvánosság elé került közleményei is kétségtelenül bizonyítják.