Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)
III. Előadás. A vér és a nyirk
VERES VÉRSEJTEK VÁLTOZÁSAI. G3 A vérsejtek bizonyos időre igy összetapadva maradnak, de olykor elválnak és ismét szabadon úsznak. Ha kevés vizet, vagy hígított savat, vagy sóoldatot adunk hozzá, akkor a tekercs karikái rögtön elválnak egymástól. 18-ik ábra. A. \ eres vérsejtek emberi vérből, összetapadó tekercset képezve; H, H, 1 elidomtalanodott vérsejtek; a a színtelen vérsejtek. Körülbelül GOO-szor nagyítva. A vérsejtek ezen hálózatszerű foltokká történt összetapadásától , vérrétegnek vizsgálatához fordulunk, kézi lencseüveget használva. Addig, míg a vérsejtek elkülönözvék, a réteg úgy tűnik fel mint finom homok; de midőn azok összetapadnak, a réteg egyenlőtlennek és foltosnak látszik A veres vérsejtek ritkán vagy talán soha sem futnak össze mindannyian, néhány mindig szabadon marad a hálózat csokrai között. Sok veres vérsejten, ha vízzel érintkezik, vagy megnyomatik, kis csomók támadnak, úgy hogy az pieziny eperhez hasonlít; jelenség, mely a vérsejt szétesésével vagy önkéntes osztásával összetévesztetett (18. ábra. Η, Η, I). 9. Van még egy fontosabb változás, melyen a veres vérsejtek alkalmilag keresztül mennek. Bizonyos körülmények között, azon sajátságos veres anyag, mely alkatrészeik főtömegét képezi s mely haemoglobinnak neveztetik (mivel hae- matin-ná és globulin ná könnyen szétesik 6. §.), kiválik je- gecz-alakbau. — Ezen jegeczek az emberben prizma-alakot öltenek ; más állatokban más alakúak. Ezen folyamatot gyor-
