Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)
II. Előadás. Az edényrendszer és a vérkeringés
52 II. ELOADAS. nagyon megkevesbi.il, a kicsiny literek idegeinek rendkívüli ingerlése folytán, melyek okozzák, hogy azok összehúzódnak, s így a vér folyamát többé vagy kevésbé teljesen elmetszik. 24. Hogy ez a dolog valóban így van, az tengeri nyálon kísérlet által bebizonyítható. Ezen állatkák nem pirulnak ugyan el természetes úton, de elpirithatni őket mesterségesen. Ha tengeri nyálnál az egyiittérzideg, mely ágait a fej edényeihez küldi, a nyakon átmetszetik, akkor a tengeri nyál füle, mely oly finom bőrrel van fedve, hogy azon át a2 edényekben történő változásokat igen könnyen követhetni, egyszerre elvörösödik. Azaz, az edények kitágulnak, megtelnek vérrel és a fül vörös és forró lesz. Ennek oka az, hogy ha az egyiittérzideg átmetszetik, az idegen átfutó ingerfolyam hirtelen megszakíttatik, és a kicsiny edények izmai, melyek könnyedén összeházódvák, most teljesen elernyednek. Es most igen könnyű lesz a tengeri nyál fülén bal- ványságot és hidegséget előidézni. Hogy ez eléressék, csak az szükséges, hogy az egyiittérzideg elvágott vége, melylyel az edények összekötvék, ingereltessék. Az ideg, ily módon ingereltetve, az edények izomrostjait heves összebázódásra készti, mely belüreiket annyira megszükiti, hogy a vér alig hatolhat át. Következésképen, a fül ellialványodik és elhi- degül. 25. Ezen helybeli szabályozásnak — melyet az ideg- rendszer gyakorol — gyakorlati fontossága igen jelentékeny. Midőn valaki meghütés által hurutot, vagy tüdőlobot, vagy bélhurutot, vagy még valami komolyabb haszsigeri bajt kap, ezen betegség az idegrendszer közbenjárása által hozatott létre. A benyomás, melyet a hideg a bőrre gyakorol, közöl- tetik a központi idegekkel és az annyira hat a megtámadott szerv edényidegeire (miként azon idegek, melyek az edényfalakat kormányozzák, neveztetnek), hogy azokban részletes bénulást okoz, és előidézi a vértorlódásnak (vagy az edények szerfölötti kitágulásának) azon állapotát, mely közönségesen gyuladással végződik. (L. XI. előad. 15. §.)
