Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)
I. Előadás. Az emberi test alkotása és működéseinek átalános átnézete
A CSONTVÁZ. 13 vau, hogy terjedelmét változtatja — megrövidülve és megvastagodva azon arányban mint hosszúsága kevesbedik — ha vagy az akarat vagy valamely más ok* rá befolyást gyakorol. Ezen sajátság által az izomszövet, a testnek nagy mozgató tényezőjévé lesz, minthogy az izmok a test támasztékaiként szolgáló emeltyűk rendszerei között úgy helyczvék cl, hogy megrövidülésük az egyik emeltyű mozgását a másik felé eredményezi. 14. Ezen emeltyűk kemény szövetek rendszerének részeit képezik, melyek a csontvázat alkotják. Ezek közül lágyabbak a porozok, melyek tömött, szilárd agyagból állanak; keményebbek a csontok, melyek porczanyagból vagy kötszövetböl képzödvék, mely vilanysavas és szénsavas mész lerakódása után megkeményedett. Ezek állati szövetek, melyek természetszerűen megkövültek; és ha a mész- sók belőlük savak hatása által kivonatnak, akkor csontminta marad hátra, mely lágy, hajlékony állati anyagból áll. Rendesen 200-nál több elkülönített csontot számlálunk az emberi testben, bár a megkülönböztethető csontok valódi száma az életkor szerint változik, minthogy ifjúkorban még csontok elkülönitvék, melyek öreg korban összenőnek. Láttuk például, hogy eredetileg harminezhárom külön csigolya van a gerinczoszlopban, és a felső huszonnégy ezek közül közönségesen elkülönítve marad egész életen át. De a huszonötödik, huszonhatodik, huszonhetedik, huszonnyolcza- dik és huszonkilenczedik csigolya gyakran egy nagy csonttá egyesül, keresztcsont néven; míg a többi négy csigolya gyakran összeolvad egy csonttömeggé, mely fares ik-nak neveztetik. Az ifjúkorban a koponyának huszonkét természetesen elkülönített csontja van, de a gyermekkorban ezen szám sokkal nagyobb, a vén korban pedig sokkal kisebb. Huszonnégy borda határolja oldalról a mellet, tizenkettő mindenik oldalon, és a legtöbb a mellcsonttal porcz által egyesül. Az övben, mely a vállat gyámolítja, két Ilyféle okok ingereknek neveztetnek.
