Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)

I. Előadás. Az emberi test alkotása és működéseinek átalános átnézete

J4

í. ELŐADÁS.

csont különböztethető meg, a lapoczcsont és a v ál 1 p e- recz vagy kulcscsont. A medencze, melyhez a lábszárak tapadnak, két csontból áll, melyek felserdült korban „névtelen csonto ku-nak neveztetnek; de mindenik névtelen csont ifjúkorban három részre különíthető: fancsont, ülcsont és csipőcsontra. Harmincz csont van mindenik karban, és ugyanazon szám mindenik lábszáron, oda számítva a térdkalácsot.

Mind ezen csontok szálagok és porczok által erősíttetnek egymáshoz és hol azok szabadon siklauak egymás felett porczboríték burkolja be az egymást érintő felületeket. Ezen izületi porczoknak szabad felületei , melyek az Ízülethez tartoznak, finom izületi hártyával vonatnak be, mely sikamos nedvet — az iznedvet választja el.

15. Bár a váz csontjai mindnyájan szorosan egymáshoz kötvék szálagok és porczok állal, az ízületek még is oly szabadon siklanak és a fennálló testnek súlypontja oly magas, hogy a csontvázat vagy a holt-testet fennálló helyzetben segítség nélkül megtartani lehetetlen. Ezen helyzet, bármilyen könnyűnek látszik, igen sok izom összehúzódásának eredménye, melyek egymás ellenében helyeztetnek és egymást ellensúlyozzák. így, ha a láb támlapul szolgál, a lábikra izmainak (2. ábra, I.) kell összehuzódni, különben a lábszárak és a test előre esnének. De ezen működés a fölszárat is hajlítani igyekszik és hogy ez megakadályoztassék és a fölszár egyenesen tartassék, a czomb előrészén levő nagy izmoknak kell szerepelni. (2. ábra, II.) De ezek ismét ugyanazon tevékenység által arra törekszenek, hogy a testet előre hajlítsák; és ha a testet egyenesen fenn akarjuk tartani, hatásuknak meg kell semmisíttetni az Ulep és a hát izmai által. (2. ábra, III.)

A fennálló egyenes helyzet tehát, melyet mi oly köny- nyen és gondolkozás nélkül elfoglalunk, számtalan izmok egybevágó és pontosan kimért tevékenységének eredménye. Hogyan van az, hogy ezek így összemüködnek ?