Hufeland, C. W.: Az anyákhoz való jó tanátsa Hufelandnak a gyermekek testi neveléseknek nevezetesebb pontjairól az ő életeknek első esztendejekben (Pozsony, 1802)

Bévezetés

JB é v e z c t c s.

által ezeket a* gondolatokat még eleve tellyesít- teni lehet. — Ámbár ezek igen együgyüek, és

fáshoz , tanúláshoz fogunk; cgyfzeribe vehet- tyük éfzre az eméfztet gyengülését. De úgy is kell lenni, mert a’ melly nervusi erőt az eméfz- tésre fordíttana a* terméfzet; annak nagy réfzét a* mély gondolkodás ’s tanulás által (a’ melly valófággal nem kevés erűbe kerül) el fordít- tyuk a’ gyomortól. — Legyünk tehát itt is a* bőlts terméfzet kővetői f meg tiltya ez a’ keményebb eledeleket, nem adván addig fogakat a’ gyermeknek , míg a’ gyomor nem alkalmatos a* keményebb, *s mesterfégesebb ételeknek meg eméfztésére: ne terhellyük meg tehát mi i* a’ Lelket illyen kemény eledelekkel, míg annak külső efzközai organumi erős állapotban Hintsenek. — Ügy ítélem, hogy 6, vagy 7 efzten- deig lehetne ezekkel várakozni, addig a’ gyermeket femmire nem fzoríttani, hadd nyerhes- fen a’ terméfzet magának időt a1 test meg erősítésére, azután inkább lehetne Oskolába adni, okos fenyíttékre, gondolkodásra, ’s a’ tudományokra lassanként fzoktatni, mert már eddig jó formán meg erősödik a* test;' a’ melly időt addig a* tanúlásra nézve el múlattak, ki pótollyák azzal a’ meg betsüihetetlen nagy ha- fzonnal, hogy egésfégesebb testű lakosi lefznek e* főidnek, és hogy valójába jobb, ’s könnyebb tanulókká válnak. — így a* gyermekek fze- . ren-