Hufeland, C. W.: Az anyákhoz való jó tanátsa Hufelandnak a gyermekek testi neveléseknek nevezetesebb pontjairól az ő életeknek első esztendejekben (Pozsony, 1802)

Bévezetés

Bevezeti Sy

v • , v

nem esmeretlenek: még is míndázáltal, fájdalom! úgy találtam, hogy még most is vagy éppen nem, vagy pedig nem héllyessen, és nem a* ízükféges Connexióval élnek véllek ; és mégis ezek azok az efzközök , a’ mellyekről én tö- kélletesen meg vagyok győződve, hogy ezek által többnyire ezt a’ nagy tzélt, u. m. egésfé- ges, tartós , és hafzna vehető embereket fon- málni, — el lehet érni.

1$

rentséjekre tovább maradnak gyermekek, ’s nem lefznek Öregekké még gyermekfégekben. — Sok ízűlék örülnek azon, ha kis gyermekeik tsende- fen, ’s fzelíden viselik magokat, ’s így ízokták dítsérni, hogy ollyan jámborúl viseli magát, mint egy 50 efztendős ember: — de valőíág* gal ez az , a’ mellyen inkább fzomorkodni lehetne, mert ez a’ tsendesfég Ö bennek valófá- gos betegfég. A* gyermeknek, ha egésféges,ter- méfzettel frissnek kell lenni, és a’ mellyik nem az is ; nógatni kell fzüntelen a’ játtzásra , a* frissefégre, és ki kell belölle így azt a’ nagy fzeüdréget verni, mert egyedül így lehet vélle azt a’ lappangó nyavallyát el kerültetnha’melly- nek ez a’ bádgyattíág elöljáró postája.

A’ hí-