Hufeland, C. W.: Az anyákhoz való jó tanátsa Hufelandnak a gyermekek testi neveléseknek nevezetesebb pontjairól az ő életeknek első esztendejekben (Pozsony, 1802)

Bévezetés

Bevezetés.

II

Legyen fzabad nekem némelly kiváltképpen való efzközöket elő fzámlálni, a’ mellyek

által

dig nem járhatnak , — a’ nyelv míg meg nem erősödik * addig nem fzólhatnak, •— a’ fogak míg ki nem jönek; addig a’ gyomrok a’ kemény eledeleknek meg eméfztésére alkalmatlan: —1 de imé fokán ezeket meg nem gondolván, Lelkeket akarják ezekkel a’ kemény eledelekkel táplálni, akkor , mikor még annak organumi nem tökélletesek l — ugyan hogy lehetne ennek jó következése ? Vallyon nem jobb volna é elébb meg hagyni erősödni a’ testet; ’s az után a’ Lélek pallérozásához fogni ? így mind egésfégesebb testüek, mind épebb elméjüek lennének a’ gyermekek 1 mert a’ terméfzet ereje nem vonódnék kétfelé, — mind a' két munkáját jobban véghez vihetné, ’s az elme nem a* test kárával pallérozódnék ki: de ha azt a nervusi erőt, a’ melly fzükféges volna a’ test formálására meg ofztyuk a’ Lélekkel, — annak egy réfzétöl a’ gondolkodás által a1 testet meg fofztyuk ; lehetetlen hogy a’ test jól ki formálódjon, ’s innen mondám, hogy fzerentsét- lenek azok a’ gyermekek, mert ekkor vettetik meg a’ fundamentoma egéfz életekbeli egésfeg- telenfégeknek, innen nem tsuda ha ofztan mindég gyengék, betegesek, görbék lefznek. Ennek igazfágát magunkon eléggé tapafztalhattyuk, —■ ha étel után mélyebb gondolkodáshoz, olvafáshoz,