Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
V. Fejezet. Nervus facialis
83 Ezen eset kiválóan alkalmasnak látszott, hogy az intra vitam harmadfél évig fennálló carcinoma okozta idegsejtelváltozások kapcsán, a központi ideg- rendszerben a felső facialiságnak nuclearis localisatioja tanulmányoztassék. Mert a carcinoma tisztán és kizárólag a felső facialiság által ellátott egyik izomra szorítkozott, a mennyiben a homlok közepét, tehát a musculus frontalis egyik részét foglalta el. A carcinomás elváltozás bilateralis volt, azaz részarányosán terjedt ki úgy a jobb, mint a bal homlokizomra. Ez utóbbin kívül más izom nem volt bevonva a carcinomás destructioba. A musculus frontalis mozgató beidegzését a felső facialiságnak egyik idegéből, azaz idegcsoportjából kapja: ezek a nervi faciales-temporales, kiviile még a halánték és fül izmaihoz küldenek mozgató rostokat és részben még beidegzik a szemzáróizomnak felső részét is. Mivel a rákos roncsolás e vizsgálandó esetben csakis a homlokizomra szorítkozott, az idegsejtelváltozások a felső facialiságnak megfelelő sejtcsoportnak egy kisebb részében voltak várhatók. MiJcroskopíai vizsgálat: Ugyanazon okokból, melyeket az előbbi (carcinoma buccae) esetre nézve felhoztam, ez esetben is eltekintettem a carcinoma által elroncsolt homlokizom érző localisatiojától (nervus trigeminus) és csakis a mozgató természetű nervus facialis magvában előforduló idegsejtelváltozá- soknak elhelyezödését tartottam szem előtt. E czélból a nyúltvelönek és a hídnak egy sorozatát vizsgáltam, melynek alsó (spinalis) határa a fossa rhomboidea közepének magasságában, felső határa pedig a hídnak cerebralis vége volt. Ezen sorozat, miként a többi is, minden harmadik negyedik metszetet foglalta magában és összesen 224 festett metszetből állott. Minthogy ezen esetben is a facialismagnak alakulása és benne az alkotó idegsejtcsoportoknak elhelyeződése teljesen megegyezett az előbbi esetben (carcinoma buccae) részletesen leírtakkal, feleslegesnek tartom az egész vizsgálati eredménynek metszetenkénti felsorolását, mely csakis a már mondottaknak ismétléséből állhatna. A vizsgált anyagban a facialismag alsó határát ugyancsak a nuclei olivares superiores felső végéhez közel találtam, honnan azután körülbelül négy millimeternyire terjedt a híd állományába. A magot általában dorsalis és ventralis csoportoknak egy-egy sora alkotta ; a ventralis csoportoknak számát a mag alsó (spinalis) felében kezdetben kettőben, majd három, sőt négyben is állapíthattam meg, míg a mag felső (cerebralis) felében három, majd két s végül egy csoport képezte a facialismag ventralis csoportjainak összeségét. A facialismag dorsalis csoportjainak száma a mag alsó felében egy és három között ingadozott és a mag felső felében állandóan egy dorsalis csoport volt megkülönböztethető. Chromolysis állapotában lévő idegsejteket csakis a magnak dorsalis részében találtam nevezetesen a mag alsó felében állandóan a belső (első) dorsalis csoportban láthattam elvétve egyes degenerált idegsejteket (1. 23. ábra), míg ezek a facialismag felső felében az egyedüli dorsalis csoportban (mely az alsó magfél belső dorsalis csoportjának direct folytatása) voltak találhatók. A chromolysis azonban távolról sem terjedt ki az egész csoportra, hanem csak annak egy igen kis részére. Ezen egy csoportnak kivételével a facialis- magnak összes többi idegsejtje teljesen normalis structurával bírt. Külön kiemelendönek és hangsúlyozandónak tartom, hogy a nervus abducens magja mindkét oldalon teljesen intact volt, benne egyetlen egy kóros idegsejtet sem mutathattam ki, jóllehet az összes készítményeket a legszorgosabb vizsgálatnak vetettem alá.
