Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
IV. Fejezet. Nervus vagus
58 sen oldalt kerül és egyúttal eltávolodik a hypoglossusmagtól; ugyanitt eléri a dorsalis vagusmag maximalis kifejlődését, és a fossa rhomboidea alapján elődudorodó ala cinereát képezi. A dorsalis vagusmag alsó határa rendesen spinalisabban található, mint a hypoglossusmag alsó vége; legdistalisabb sejtjei egy önálló csoportot képezve a pyramispályák kereszteződésének magasságában vannak. Cerebralis vége pedig túlhaladja a hypoglossusmagét, s a fossa rhomboidea elülső felének közepéig, esetleg a híd spinalis végéig terjed; éles határ nélkül megy át a glossopharyngeusmagba, úgy hogy tulajdonképen csak dorsalis vagoglossopharyngeusmagról szólhatunk. A két dorsalis vagusmag alsó vége igen közel fekszik egymáshoz, és csak a canalis centralis választja el őket. Cerebralis irányban a két oszlop, mely a dorsalis vagusmagot képezi, mindinkább divergál, s a mag cerebralis végén már tekintélyes haránttávolság választja őket el. Keresztmetszeten ezen szürke oszlopok alakulása nem egyenlő a mag egész hosszanti kiterjedésében. Hogy ezen alakulások könnyebben legyenek áttekinthetők, czélszerű a dorsalis vagusmagban, miként azt a hypoglossusmagra is indokoltam, két részt megkülönböztetni a nyúltvelő zárt és nyitott részei szerint: a nyúltvelő zárt részében, a canalis centralis körül, van a magnak alsó része, felső része pedig az lenne, mely a fossa rhomboidea alatt fekszik. A dorsalis vagusmag alsó részét legdistalisabb végén egy sejtcsoport alkotja, de ez csakhamar két részre oszlik, egy felső vagy dorsalis és egy alsó vagy ventralis csoportra. A dorsalis csoportban inkább a kerek vagy kis polygonalis, a ventralis csoportban pedig főleg az orsóalakú idegsejtek dominálnak. A két csoport együttesen a dorsalis vagusmagnak hosszanti alakot ad, s ennek hosszirányú tengelye a mag alsó részében fel- és befelé convcrgál (1. 1. és 2. ábra) a mag felső részében azonban közeledik a verticalishoz, sőt cere- bralisabban kifelé is hajlik (1. 14. ábra). A dorsalis vagusmag teljes kifejlődését az ala cinerea magasságában éri el. A ventralis csoport mindig jóval terjedelmesebb a dorsalisnál és a dorsalis vagusmag felső felében az ala cinerea alatt rövid időre két alcsoportra (egy medialisra s egy laterálisra) oszlik. Kevéssel cerebralisabban e két alcsoport ismét egyesül, majd a dorsalis csoport egybeolvad a ventralissal, s a fossa rhomboidea felső felében, vagy a híd spinalis határánál immár egy sejtcsoport látható. A dorsalis vagusmag idegsejtjeinek csoportosulását tehát egészen olyannak találtam, mint azt Obersteiner53 újabban leírja. A csoportok elnevezését illetőleg el kell hogy térjek Holm27 felfogásától, a mennyiben ezen szerző is egy felső s egy alsó alcsoportot különböztet meg a dorsalis vagusmagban, de az előbbit „dorso-lateralis“, az alsót pedig „ventromedialis“ csoportnak nevezi. Ezen elnevezés azonban csak a mag legfelsőbb részében helyes, míg a mag legnagyobb kiterjedésében épen az ellenkező helyzetet foglalják el: a felső csoport a medialis, s az alsó a lateralis. Helyesebbnek tartom, mit már egyik közleményemben is hangsúlyoztam, ha a dorsalis vagusmagban egy „dorsalis“ s egy „ventralis“ csoportot veszünk fel. A dorsalis vagusmaghoz tartozik még egy sejtcsoportosulás, mely látszólag összefüggésben áll amannak ventralis alcsoportjával: ama idegsejtek, melyek a fasciculus solitariusban találhatók s ezt felülről sapkaszerűen övezik. Ez a nucleus fasciculi solitarii (1. 4. és 11. ábra. F. s.).
