Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
IV. Fejezet. Nervus vagus
40 része a tüdővel van összefüggésben. A nervus laryngeus superior alatti átmetszések még ugyanazon állatfajnál sem adtak azonos eredményeket: egy esetben az összes, egy másik esetben csupán egy hetede a plexus- beli idegsejteknek volt elváltozva. E helyütt említendő szerzőknek egy experimentuma, mely abban állott, hogy egy kutyánál a jobb alsó tüdőlebenyt kiirtották, és 13 nap múlva az állat nyúltvelejét és plexus nodosusát szövettanilag megvizsgálták ; mindkét plexus nodosusban találtak elváltozott idegsejteket, és pedig nagyobb számban a homolateralisban, mi arra vall, hogy a plexus nodosusból kiinduló érző vagusrostoknak egy igen nagy része a tüdőkhöz kerül. A nucleus ambiguus azonban mindkét oldalon egészen sértetlen volt, miért felvehető, hogy nincsen összefüggés közte és a tüdők között. De gyér számú degenerált idegsejtet láttak mindkét dorsalis vagusmag- ban, s ebből azt következtetik, hogy a vagusból csak nagyon kevés mozgató idegrost kerül a tüdőkbe, és hogy a tüdő sima izomrostjait nem a nervus vagus, hanem a nervus sympathicus idegzi be. A vázoltakon kivid Kosaim és Yagita33 közleményükben még beszámolnak egynéhány olyan állatkísérletről, melyben a vagus érző rostjainak centrális végződésének és a sensibilis vagus másodlagos pályáinak meghatározását igyekeztek elérni; de ebbeli kísérleteik még csak szórványosak és ellenkező eredménynek, úgy hogy ezirányban végleges következtetések még nem vonhatók le. Ha végig tekintünk a felhozott irodalmi adatokon, úgy arra a tapasztalatra kell jutnunk, hogy a nervus vagus centralis végződéseit illetőleg még egy valóságos chaos uralkodik: a legkülönfélébb nézetek uralkodnak nemcsak a vagusmagban előforduló localisatiók tekintetében, de még az sincsen véglegesen tisztázva, hogy a vago-glossopharyngeus- csoportnak egyes részei tulajdonképen melyik ideghez tartoznak, vagy milyen természetűek ? Az emberi központi idegrendszerre vonatkozó adatok száma aránylag csekély, de némileg ezek is ellentmondóak; még nagyobb az ellentmondás azokban az adatokban és vizsgálatokban, melyek a kísérletezésnek könnyen hozzáférhető állati idegrendszer viszonyainak tisztázását czélozzák, a melyek különben sem vihetők át módosítás nélkül az emberi agyvelőre. Az alább részletezendő vizsgálataim csak emberi idegrendszerekre vonatkoznak kóros elváltozások kapcsán. Távol áll tőlem az optimisticus remény, hogy ezekkel a központi vagusvégződések kérdését teljesen tisztázhassam, de minthogy mindegyik esetben más-más localisatiojú kóros folyamat szerepel, talán sikerül ezekkel némileg hozzájárulnom az emberi viszonyok részbeni megvilágításához. Mindenesetre rendkívül sajnálatos, hogy külső okok miatt csupán egy esetben (igaz, hogy ez a vagus- átmetszés folytán a legfontosabb és legtanulságosabb) sikerült a ganglion nodosumot és ganglion jugularet vizsgálataim keretébe bevonnom.
