Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
IV. Fejezet. Nervus vagus
39 mozgató természetű és folytonosságának megszakításánál csakis az ugyanazonoldali dorsalis magban voltak idegsejtek cliromolysis állapotában. Alfewsky1 ezen leletei ellentétben vannak Köster és TschermaJc07 hasonló tárgyú vizsgálatainak eredményeivel, a mennyiben ők tengeri- malacznál a ramus cardiacus és n. laryngeus superior érző rostjait nem a ganglion nodosumba, hanem a g. jugulareba lokalizálják. De ezen ellentét Alfeirsky szerint csak látszólagos, a mennyiben szerinte a német szerzők a kérdéses két gangliont összetévesztették. Nemrég két japán szerző, K. Kosaka és K. Yayita33 egy rendkívül becses és beható előzetes közleményben jelentést tesz ama experimentális tanulmányaikról, melyeket a nervus vagus eredetére és a plexus nodosus- ból származó rostok központi végződésére vonatkozólag végeztek. Azt ők is kétségtelennek tartják, hogy a dorsalis vagusmag mozgató természetű; kísérleteik azt a localisation alis adatot is eredményezték, hogy a dorsalis vagusmag, legalább alsó vége, összefüggésben áll a gyomor mozgató idegeivel, mert a rami gastrici-k átmetszése után elfajulásokat találtak a jelzett helyen: a dorsalis vagusmag alsó végén az összes idegsejtek, közepén ezeknek egy negyede és cerebralis irányban az idegsejteknek egy folyton kisebbedé része volt degenerálva. A dorsalis vagusmagban eredő rostoknak egy része még az oesophagus alsó portiojában is végződik : ha kutyánál a nervus vagust a tüdőágak elválása után átmetszették, akkor a dorsalis vagusmagban, de főleg legalsó részeiben még sokkal súlyosabb sejtelváltozásokat találtak, mint előbbi kísérleteiknél; a mag- középső részén a sejteknek öt hatoda volt degenerálva, s ezeknek száma cerebralis irányban folytonosan csökkent, de akként, hogy a dorsalis vagusmag legcerebralisabb végén is találtak még degenerált idegsejteket. De nem csupán a gyomornak és oesophagusnak sima izomrostjai kapják beidegzésüket a dorsalis vagusmagtól, hanem egyéb kísérleteik tanúsága szerint a légcsőnek és a hörgőknek sima izomrostjai is. Határozottan tagadják szerzők, hogy a nervus glossopharyngeus összefüggésben állana a dorsalis vagusmaggal. Ha kutyánál a ramus pharyngeust és a nervus laryngeus superior ramus externusát átvágták, a dorsalis vagusmagban semminemű sejtelváltozást nem találhattak. Kosaka és Yayita33 teljesen osztják Bunzl Federn16 abbeli nézetét, hogy a nucleus ambiguusban egy sűrűbb és egy ritkább formatiót lehet megkülönböztetni, és hozzájárulnak B.-F. azon leletéhez is, hogy a nervus laryngeus inferior a laza vagy ritka sejtformatioval áll összefüggésben, miért szerzők szintén ebben látják a gégeizmoknak legfontosabb mozgató centrumát. A nucleus ambiguus sűrű sejtformatioja kísérleteik bizonysága szerint mindenekelőtt a garatfő és oesophagus harántcsíkolt izomelemeinek központja, és kizártnak tekintik összefüggését a gyomorfallal és a gégeizmokkal. Arra nézve sem találtak szerzők elfogadható bizonyítékokat, hogy a nucleus ambiguusban eredő idegrostok kereszteződnének, mert egyoldali átmetszések után mindenkor csak az ugyanazonoldali sűrű for- matioban láttak degenerált idegsejteket. A plexus nodosusra vonatkozó vizsgálataiknak eredményei: Ha kutyánál és tengerimalacznál a nervus vagus gyomorágait átmetszették, akkor a plexus idegsejtjeinek körülbelül egy negyed ré-ze volt elváltozva, tehát felvehető, hogy ezeknek tengelyfonala a gyomorig vonul. Más kísérleteik azt is bizonyították, hogy a plexus idegsejtjeinek egy további
