Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
III. Fejezet. Nervus hypoglossus
9 vannak. Az idevonatkozó részletekben még- vannak nézeteltérések az egyes boncztani búvárok között s egyes izmok beidegzése még ma sincsen végleg tisztázva, illetőleg egyöntetűen elismerve. A nyelv saját izmaira nézve meg van állapítva, bogy ezeknek mozgató idegei a n. liypoglossustól származnak; ezen izmok: az alsó és felső nyílirányú izmok (m. longitudinalis inferior et superior linguae) és a haránt nyelvizom (ni. transversus linguae). Ama izmok közül, melyek a nyelvhez tapadnak, nem vitás az állcsúcs-nyelvizomnak (ni. genio-glossas) és a nyelvcsont-nyelvizomnak (m. hypoglossus) beidegzése ; ezeket a n. hypoglossus saját rostjai látják el. De ezen csoport többi izmait illetőleg már vitás a mozgató beidegzésnek kérdése: a karcz-nyelvizomnak (m. stylo-glossas) idege némelyek szerint a n hypoglossus (van Geh achten20, Cunéo15), mások szerint a n. facialis (Mihálkovics51); viszont az áll- csúcs-nyelvcsonti izomnak (m. genio-hyoideus) rostjait Mihálkovics és Cunéo a n. hypoglossusból, van Gehuckten a cervicalis idegekből eredőknek tartja; végül a lapoczka-nyelvcsonti izomnak (m. omo hyoideus) beidegzése Mihálkovics szerint kizárólag a cervicalis idegeknek feladata, ellenben van Gebuchten szerint ezen izom elülső basának idege a n. hypoglossus. A többi izmot, mely még a nyelvvel többé-kevésbé összefüggésben áll, nem látja el a n. hypoglossus; am. sternohyoideus és m. sterno-thyreoideus idegei a cervicalis idegekből származnak, a m. mylo-hyoideusé a n. trige- minusból, a m. stylohyoideusé a n. facialisból, a m. biventer maxillae inf. idegei részben a XII., részben a VII. agyidegből. Á nervus hypoglossus révén ezek szerint tényleges hypoglossus- rostokat kapnak a következő izmok: 1. a nyelv három saját izma, é. p. longitudinalis superior és inferior, valamint a transversus linguae; 2. a m. genio-glossus és a m. hyoglossus. Ellenben még vitás a mozgató rostok eredete a m. stylo-glossus, m. genio-hyoideus és m. omo hyoideus idegét illetőleg. Mint tisztán motoros idegnek, a d. hypoglossusuak érző végződései nincsenek. B) A nervus hypoglossus központi része (hypoglossus- mag) és az erre vonatkozó irodalmi adatok. A nervus hypoglossus tényleges eredete a nyúltvelő belsejében van és a hypoglossus-mag képezi. Ezen magnak hossza elég tekintélyes, alsó határa még a calamus scriptoriustól distálisan, a pyramis-rostok kereszteződésénél van, sőt spinalis része gyakran a pyramis-kereszteződéstől lejebb is található, összefüggésben állva a nyald gerinczvelő központi szürke állományának cerebralis végével; a mag felső határa pedig a fossa rhomboidea, nevezetesen az ala alba alatt található és körülbelül a striae acusticae magasságáig terjed. A hypoglossusmagnak főrésze, sőt a legújabb vizsgálatok szerint egyedüli része, az ú. n. főmag, nagysejtű hypoglossusmag, Stilling classicus hypoglossusmag ja, egy setjcsoport, vagy helyesebben idegsejtekből álló szürke oszlop, mely az imént jelzett hosszanti kiterjedésben elnyúlik; a nyúltvelő zárt részében (a midőn a canalis centralis még mint ilyen fennáll) a központi csatornától ventralisan és kifelé fekszik, majd a canalis centrálisnak a IV. agygyomrocsba történő átmeneteiénél mind közelebb kerül a nyúltvelő dorsalis részéhez és a IV-ik agygyomrocs ala
