Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
III. Fejezet. Nervus hypoglossus
10 albajának magasságában már közvetlenül ez alatt található. Kevéssel a hypoglossusmag spinalis végétől cerebralis irányban látható ugyanazon keresztmetszeten a nervus vagus dorsalis magva, mely állandóan a hypo- glossusmagtól kifelé helyeződik el. A hypoglossus főmagja, miként egyik elnevezése is mutatja, nagy multipolaris dúczsejtekből áll; az utóbbiak nagyon hasonlítanak a gerinczvelő mellső szarvainak dúczsejtjeihez, melyeknek quasi cerebralis folytatását képezik. A dúczsejteket egy rendkívül dús rostfonat veszi körül, a milyen az agyidegek közül csupán még az oculomotöriusmag'ban található; Edinger18 szerint ezen dús rostfonat magyarázza a n. hypglossus által beidegzett izmoknak synergiás működését. A mag belsejében Obersteiner53 apró gömbalakú góczokat ir le, melyeknek átmérője egy mm.dg terjedhet; erős velősrostok veszik körül, bensejiikben gyér számú apró idegsejt és igen finom velősrostok láthatók. A nagysejtű hypoglosusmag idegsejtjeiből eredő tengelfonalnyúlványok kezdetben dorsalis irányban, máj ívben ki- és lefelé fordulnak, azután rostokká alakulnak, melyek ventralis és lateralis irányban haladva egy erős rostköteggé egyesülnek, a pyramis és oliva között lefutva az elülső oldalbarázdában lépnek ki s ott a n. hypoglossusnak már leirt látszólagos eredetét képezik. Arra nézve, vájjon a Stilling-féle hypoglossusmagban meg lehet-e különböztetni részeket, ill. alcsoportokat, az általános agyboncztani tankönyvekben kevés adatot találunk. Edinger18 megjegyzi, hogy a hypo- glossus-mag „több idegsejtcsoportból áll“; Obersteiner53 és van Gehuckten20 erről nem tesznek említést. Azonban Bechterew4 már 1899-ben jegyzi meg, hogy tekintve a dúczsejtek nagyságát és elhelyeződését, több élesen elhatárolt sejtcsoport tűnik fel és hogy ezek főleg állati (kutya és macska) agy velőkön láthatók élesen; ez a körülmény Bechterew szerint eddig nem részesült kellő és megfelelő méltatásban. A n. hypoglossus főmagját Bechterew szerint is jellemzik a nagy multipolaris idegsejtek, de a mag dorsalis és latero-dorsalis részében és pedig ama magasságban, midőn a canalis centralis már átment a negyedik agygyomrocsba, feltűnik egy különösen nagy dúczsejtekből álló sejtcsoport, mely ez által egy különálló dúczsejtcsoport benyomását kelti. Nagyságuk folytán kiválnak még a főmagnak ama idegsejtjei is, melyek a lehágó hypoglossus- gyökértől befelé (median) esnek; ezek is egy különálló sejtcsoport benyomását keltik. Bechtereiv kiemeli, hogy a hypoglossusmagban előforduló sejtcsoportosulás nem feltűnő, ha tekintetbe veszsztik ezen agyidegnek complicált működését. Még nincsen tisztázva ama kérdés, hogy a n. hypoglossus rostjai kizárólag az imént leirt nagysejtű magban erednek-e, vagy vannak-e még ezenkívül járulékos hgpoglossusmagok is? Roller63 leirt egy ilyen magot, a kissejtű hgpoglossus-magot, mely a hypoglossus-mag cerebralis végén fordul elő s a Stilling-féle magtól ventralisan fekszik és az utobbiboKeredo rostokat nem élesen körülírt csoportban övezi. Obersteiner53 nem tartja valószínűnek, hogy a Roller-féle magból is erednének hypoglossusrostok; Edinger18 is kétségbevonja ezt és inkább a n. sympathicushoz tartozónak véli és Bechterew4 is hasonló kétkedő állásponton van. Mohaim 43 a n. hypoglossus átmetszése után sejtváltozásokat talált a nagysejtű magban, de nem a Roller-féle járulékos magban; ezek szerint tehát ő sem lát összefüggést ezen mag és a n. hypoglossus között.
