Hőgyes Endre: Hazai orvosi oktatásügyünk és a budapesti egyetem orvosi kara (Budapest, 1896)
A) Visszapillantás a hazai orvosi oktatásügy állapotáról 1867 előtt
HAZAI ORVOSI OKTATÁSÜGYÜNK ÉS A BUDAPESTI EGYETEM ORVOSI KARA. 9 böző alsóbbrendű fokozatok eltöröltessenek és helyettük egyetlen egyetemes orvosdoctori fokozat adassák. Gyakorlati kivitelre azonban nem került a dolog. Félö's volt az, hogy a polgári sebészek és sebészmesterek képzésének hirtelen abbanhagyása az ország egyes vidékein érzékeny orvoshiányt fog kelteni. Az 1851/52. tanévben kiadott újabb orvos-sebészeti tanulmányi és szigorlati rendszerit meghagyta az eddigi orvosi tanfolyamokat és fokozatokat. A felsőbb orvos-sebészeti tanfolyam tartama úgy mint előbb, öt év maradt, tantárgyaiban annyiban történt változás, hogy a természetrajz két tárgyra, az állattanra és ásványtanra választatott szét, később a kórboncztan is a megkívánt és vizsgatárgyak közé vétetett fel. A sebészmesteri tanfolyam három évre emeltetett és erre csak hat gymnasiumi iskolát végzett egyének léphettek. A polgári sebészeti tanfolyamra is csak négy gymnasiumi oszt.álylyal lehetett bejutni, vagy három elemi osztálylyal és három évi tanuló-levéllel valamely polgári sebész mellett. Mindkét tanfolyam tárgyai ezeken kívül megszaporíttattak és gond for- díttatott arra, hogy az alsóbb orvosi fokozatok tanulói is alaposabb elméleti és gyakorlati kiképzést nyerjenek. E tanulmányi és szigorlati rendszer megmaradt a magyar Provisorium (1860—67) idején is, sőt benyúlt annak érvényessége a 67-iki kiegyezés után nagyobb lendületet vett új szervezkedés első, éveire is. * * * Bármilyen jól kigondolt és az állam fenforgó szükségleteihez legjobban alkalmazott tanulmányi és szigorlati rendszer is csak akkor hozhatja meg a kellő eredményt a tanításban, ha azokhoz kellő tanszékek tanító személyzettel és a tanítás anyagával kellően ellátva állanak rendelkezésre; különösen áll ez az orvosi karra, a melyen az egyes tudomány-ágak műveléséhez és tanításához intézeti felszerelésekre és helyiségekre, nagy és változatos beteg-anyagra, klinikákra, kórházakra, továbbá oly tanárokra és tanszemélyzetre van szükség, kik anyagilag is úgy el vannak látva, hogy tisztán szakmájuk buvárlatainak és tanításának élhetnek és nevri~ szorulnak arra, hogy szakmájukon kívül eső foglalkozásokul is legyenek kénytelenek anyagi szükségleteiket fed^^i' A van Swieten-féle egyetemi reformok princípiumai Wőzött ez