Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
Fejér vármegye. 75 tómedencének esetleges nagyobb havazások vagy esőzések által való újbóli megtelődése után, a betegség letelepülésének feltételei ismét adva lesznek. A sárbogárdi járás területébe esik hazánknak egykori klasszikus váltólázas gócpontja : a már említett „Sárrét“. A nyolcvanas évek elejétől mutatkozik a Sárrét művelésének, a vasútépítéssel járó talaj szabályozásnak, a vizenyős puszták alagcsövezésének a malaria- morbiditásra gyakorolt üdvös hatása. Ezidőtől kezdve fogy e területen a váltólázesetek száma, nem egyenletes progresszióban, ugyan, mert az esetek gyakorisága az időjárási viszonyokkal kapcsolatosan még hol fölfelé, hol lefelé ingadozik, de mégis oly mérvben, hogy az egykori tájkór végleges elenyészésének ideje a közeljövőben remélhető. Ezidőszerint még bő alkalmunk nyílik e vidéken az elmúlt idők borzalmainak eleven emlékeit szemlélhetni azokon a fakó-szürke képű, elaszott kora-véneken, kiken az egykori szenvedés épúgy meglátszik a lélek fásultságán, mint a test törő- döttségén. Sűrűbb-ritkább szórványos esetek a sárbogárdi járásnak úgyszólván valamennyi helységében előfordulnak. A sárkeresztúri, sár ósdi, sárbogárdi, alsóalapi és cecei orvosi körökben, valamint Kálóz községben helyenként kicsiben fellelhetők még a hajdani Sárrét maradványos talajviszonyai, említendőnek tartom ezenkívül a Sáros d községen keresztülhaladó eret, a nagy ló ki puszta mellett elterülő 14 holdas posványos tavat, nemkülönben a Hercegfalva község határában haltenyésztésre használt apróbb tavakat és azon kisebb mocsarakat, nádasokat és zsombékos helyeket, amelyek az előszállási uradalom csatornázása óta kiszáradófélben vannak, — mint oly körülményeket, melyek az utóbb említett három helység nagyobb malaria morbiditásával oki összefüggésben lehetnek. A sárbogárdi járás valamennyi pontján a harmadnapos lázformák jelentékeny túlsúlyban vannak. Ahol pontosabb ész
