Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
Baranya vármegye. 65 idején azonban a város egész környéke, de főképpen a mohácsi sziget elmocsarasodik, A feljebb fekvő som- bereki közegészségi kör vidéke már dombos, talajvize mély, talaja száraz. Az évenkint orvosi kezelés alá kerülő hideglelős betegek száma jóval csekélyebb, mint az alsóbb vidéken; a jelentkező betegek javarésze nem is itt, hanem másutt, főleg a szomszédos Bács megyében kapta a fertőzést. A mohácsi járás területén a két főtípus mindenütt egészen egyenlő számban oszlik meg. A pécsi járásban sok helyütt ma már elő sem fordul a baj, ahol még mutatkozik, mint a pécsi környéken és a rácpetrei kör egyes helységeiben, ott sem lépi túl soha a ritka-szórvány osság határát. A majdnem teljesen kivesző betegség hajdan még szélűben uralta ezt a vidéket; a bevezető részben idézett, 1846-ból származó feljegyzés, mely a megyének épen erre a tájára vonatkozik, eléggé tanúskodik erről. Hogy ma mennyire meggyérült, bizonyítja a pécsvárosi közkórháznak 1902-iki betegforgalmi naplója, mely szerint az ott ápolt 4727 beteg közül csak 27 váltólázas eset volt Épp ilyen kedvező statisztikát mutat a keletről szomszéd pécsváradi járás is, melynek általában dombos és nagyrészben homokos-köves talaja, természettől fogva is annyira száraz, hogy egy-két száraz esztendő elégséges, hogy rajta minden, a malaria szempontjából számottevő ártalmasság elpusztuljon. A vidékről beérkezett orvosi jelentésekből megállapíthatjuk, hogy az 1900-tól 1904-ig terjedő megfigyelési idő alatt, a járásnak egy jelentékeny részén, mint a pécsváradi és hímes- házai orvosi körök területén, legfeljebb ritka-szórványos, a püspöknádasdi közegészségügyi kör vidékén pedig épenséggel semmi váltólázeset nem jutott az orvosok tudomására. Az említett ritka-sporadikus esetek a véméndi egészségügyi kör lakossága közt némileg nagyobb tömörülést látszanak mutatni, minek oka nyü5
