Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja

Bárnnyá vármegye.

ül

csórva epés, tartós és váltólázak leggyakrabbak; a legközelebb múlt években alábbszállt számuk. Hasmenés és vérhas inkább azoknál uralkodik, kik a szabadban dolgoznak. Az ősz ismét hurutos és csúzos szenvedelmeket hoz magával, a váltólázak nem hamar engednek, és rendszerint a negyed nyomatot veszik fel. Télen át ennek keménysége szerint vagy tartanak az őszi bajok, vagy pedig különféle lobok támadnak. A téli betegségekhez tartoznak a rosszul orvosolt vagy épen elhanyagolt váltólázakból eredett belrészekbeli altesti megkeményedések utóbajaikkal együtt, mik közt leginkább a sárgaság és vízkór említendők ...“

Ha Baranya megye azéta rég megszűnt is a maláriának az a borzalmas hazája lenni, ami hajdanta volt, ha jókora darabján mainap a váltóláz vagy egyáltalában nem is fordul már elő, vagy csak oly mérvben, mint hazánk könnyű lázvidékein, mindazonáltal a drávamenti részletén e kórság ma is még olyan széles területet foglal el és olyan intenzíven uralkodik, hogy e megyét még mindig Magyarország legmagasabb fokban fertőzött területei közé kell sorolnánk.

A baranyavári járás a Duna és Dráva szögében fekszik s már e földrajzi körülménynél fogva is a megyének legmocsarasabb részletét képezi. Az említett két folyam és a báni hegység áltat határolt háromszögű terület intenzív tájkóros jellegű. De a Duna és Dráva folyók ezen árterületén kívül van e járásnak még egy kisebb, a báni hegységen túl elterülő malariás vidéke, s ez az, amely a hegységgel párhuzamosan elvonuló Karasica patak vagy csatorna áradásai után képződő vadvizekkel van elborítva.

A váltólázas vidék talaja agyagos-homokos, a talajvíz magas állása következtében az év legnagyobb részében túl nedves. A járásnak egész területén, de különösen a jelzett váltólázas zónában szúnyogok rendkívüli számban fordulnak elő.

Süiű-szórványos váltóláz-betegülési arányt talá-