Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
Duna jobbpartja. 59 nak legerősebb váltólázfészkei találhatók; jelentékeny kiterjedésű lázvidék az is, amely a Közép-Duna mentén húzódik délnek s Baranyában a dráva-részi malariás területbe olvad bele. A Felsőduna mellékén a váltóláz- betegülés jóval kisebb arányú, a velencei tó és a Balaton közvetlen környékén még számottevő, a stájer- ausztriai határ felé jelentéktelen s a Bakony-erdő vidékén, valamint az északbaranyai hegység tájékán nulla A Dunántúl vidékének átlagos malaria-morbiditás i a hét országrész sűrűségi skálájában a negyedik fokon áll. Tizenegy megyéje közül a váltóláz egyben (Vas) csak igen ritkán, ötben (Veszprém, Moson, Sopron, Komárom, Győr) ritka-szórványosan, négyben (Zala, Tolna, Fejér, Somogy) szórványosan és egyben (Baranya) sűrűn fordul elő. Ami a malaria-járvány ok időbeli lefolyását és klinikai jellemét illeti, e vidéken a legrövidebb tartamútól a leghosszabbig, a legenyhébbtől a nálunk ezidőszerint létező legsúlyosabb járványig minden fokozatot megtalálunk. A Középduna hosszában (Fejér, Tolna megyék keleti részletén) a malaria idénye nyárban szokott fellépni és ősz végéig tart. A járvány itt tehát rövid, de meglehetősen súlyos lefolyású, amennyiben a tartós lázzal járó, atipikus, nehezen gyógyuló, gyakran reci- diváló, sokszor kachexiára vezető kóresetek (Praecox- fertőzések) aránylag felette gyakoriak. A Dráva-part lakossága még rosszabb helyzetben van, amennyiben itt a járványidő tetemesen hosszabbra nyúlik: déli Baranyában már nyár elején kezdődik s őszön át is tart, a somogyi Dráva-részleten pedig egészen télig is kinyúlik. A terület belsejében, valamint a nyugti és az északi határ felé kevés kivétellel könnyű lefolyású, jóindulatú váltólázesetek ismeretesek csupán (javarészt Vivax-fer- tőzések), melyeknek szezonja rendszerint tavasz-nyár, ritkábban nyár és ősz. Ahol ez a lázidény otthonos (a
