Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja

60

Duna jobbparija.

Balaton környéke, Hanság vidéke), ott a febris intermittens qnartanák aránylagos gyakorisága (Plasmod. malariae-fertőzés) tűnik fel. A malaria-betegségek álcás, afebrilis alakjai ebben az országrészben S6m ritkák. Különösen Sopron megyének kapuvári járásában és a dél-baranyai vidéken (Siklós és Szentlőrinc), nemkülönben Székesfejervár környékén mutatkoznak feltűnőbb számmal.

1. Baranya vármegye területét keletről a Duna, délről a Dráva karolja át, e folyammenti részei nyirkos, sőt nem csekély részben pangó vizekkel födött lapály vidék, amely északabbra fokozatosan halad át a dunántúli hegyes-dombos vidék száraz területébe. Evvel egyszersmind a baranyai váltóláz kiterjedése is körvona- lozva van. Hajdani roppant kiterjedéséből évről-évre szűkebb térre szorul a váltóláz dominiuma, ami nem annyira közegészségügyi, mint inkább mezőgazdasági intézkedéseknek, a nagyuradalmak által mind nagyobb terjedelemben űzött föld- és szőlőmívelésnek köszönhető. „Ott, ahol még 30 év előtt csak vad paréj termett, — így jelenti a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1846-iki pécsi vándorgyűlésén Dr. Höj.bling Miksa, a megye akkori főfizikusa — nagy mocsár és ingovány tette a légkört lázassá, jelenleg valóságos éden terül el“.

Pedig ebben az időben ugyancsak dúlt még a hideglelés Baranya vidékén. „Helytálló betegség“ volt, amely úgy, mint valamely mély alaphang a fölötte elvonuló hangokat módosítja, színezi, kidomborítja vagy elnyeli, azonképpen húzódott végiga legkülönfélébb betegségek kórrajzaiban hol mint előzményi adat vagy mint kóroktani tényező, hol mint szövődvényi tünet; egyszer az összes kórjelenségeket magyarázva, máskor valamennyit eltakarva. Vörös fonalként vonul végig, példának okáért, ezen az abból a korból való egészségügyi beszámolón: , .. „Nyáron át leginkább a máj és az emésztő eszközök szenvednek. Az epés kórszúny (diathesis), előkelőleg