Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja

Pozsony vármegye.

47

van még, amely mintegy vár az alkalomra, hogy a lappangó betegséget járvánnyá szítsa. Hogy ez alkalom bekövetkezte az utóbbi évek során késni látszik, az szerintem sokkal inkább tulajdonítandó ezen időszak kedvező meteorológiai viszonyainak, semmint a terület befejezettnek állított asszanációjának. A megye legnagyobbrészt sík területű többi vidékén a váltóláznak járványszerü fellépésére csak imitt-amott kinálkoz- hatik alkalom; míg a megye északnyugati részében elvonuló kárpáti részlet tájéka a malaria szempontjából immunisnak állítható.

Az alsócsallóközi járásban állóvíz, mocsár, sás és zsornbék majdnem mindenütt található, mégis a váltóláz napjainkban csak ritka szórványos megbetegedéseket okoz ezen tájon. Ilyen esetek a dunaszerda- helyi, bő sí, alsón yárasdi és egyház gellei közegészségügyi köröknek valamennyi helységeiben szoktak előfordulni.

Az esetek rendszerint tercián típusú lefolyást mutatnak.

A felsőcsallóközi járás területén is számos állóvíz, úgynevezett fenékvíz és mocsár van úgy a községek belterületén, mint ezen kívül, a dunamenti községek határában számtalan nádas, sásos és zsombékos hely keletkezik. Esőzések után a talajvíz emelkedésével a fenékvizek és pocsolyák száma jelentékenyen szaporodik, a Duna vizének dagálya idején pedig mindenütt az utak és szántóföldek mentén apróbb- nagyobb tócsák képződnek. Ilyenkor a szúnyogok mennyisége is tetemesen felszaporodik és feltűnő számban gyarapodnak a hideglelős betegek is, kiknek legtöbbje a dunamenti falvak és községek lakói, valamint azok közül valók, akik a vizen való munkával vannak elfoglalva. Mindez adatok főképen S o m o r j a város környékére vonatkoznak (1. alább), a járás beljebb eső területén, nevezetesen apüspökii és nagy magyari közegészség • ügyi körök helységeiben, mint a Csallóköz-sziget túl-