Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja
Nyitra vármegye. 45 len elvezetésében keresendő. Másutt a járásban a betegség teljességgel ismeretlen. A malaria-betegség — amit az odavaló tótajkú lakosság „hodonk>u“-nak nevez és melynek szimptorpáit régebbi időkből jól ismeri, — itt. Szénié vidékén ismét a rendes harmadnapos formában szokott jelentkezni. A vágsellyei járásban nagy ritkán mutatkozó hideglelés-esetek főképpen a tornóci közegészség- ügyi kör Magyarsók és Szelőce nevű helységeiben szoktak fellépni, amelyeknek pocsolyái és állóvizei még várják levezetésüket; valamivel gyakrabban észlelik e betegség eseteit a mocsonoki egészségügyi kör népe között. A járáson végig kanyargó Vág folyónak a malaria szempontjából káros befolyása nem mutatható ki, mert számos vágmelléki község — így Fark ásd, N egyed, Vágsellye stb.— teljesen váltólázmentesek. A Mocsonok községben és vidékén előfordult váltólázak, valamint a járás többi esetei mind terciánák voltak. A vágujhelyi járás orvosainak egyhangú jelentése szerint e területen a váltóláznak csak importált esetei ismeretesek. Érsekújvár rend. tan. város külterületén a Nyitra- folyó áradásai következtében sok az árterület, de állandó jellegű mocsaras helyek vagy ingovány igen kevés van, csupán a város tulajdonát képező árterületbe eső és a Nyitra-folyótól övezett „Berek“ egyes pontjai mocsarasak, de ezek is inkább azért, mert az árvizeknek ezen mélyebb helyekről lefolyás nem biztosítható, és jóllehet a szúnyogmizéria e helyen közmondásos, a „Berekében állandóan lakó alkalmazottak között a tipikus hideglelés csak oly ritkán észlelhető, mint a város rendezett talajviszonyú belterületén. Mindazonáltal szükségesnek látom felemlíteni, hogy az érsekújvári közkórház igazgató-főorvosa, Dr. Hückl Ernő úr a város vidékét „váltólázas területnek“ jelzi, amely elnevezést, felfogásom szerint is, mindenesetre méltányosan viseli az oly vidék, amelynek népe „tapasztalat-
