Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja

44

Duna balpartja.

magát, hogy esődús években a nyár még mindig több hideglelős betegséget hoz magával, mint egyebütt a környéken.

Itt is, miként Nyitrában általában, csak harmadnapos jellegű váltólázbetegségek szoktak fellépni.

A pőstyéni járás legnagyobb részén már hosszú idő óta nem emlékeznek váltólázas betegségi esetre. Csak a nagykosztolányi kör orvosa, kinek működési területét a már említett Dudvág szeli keresztül, említi, hogy e tájon olykor-olykor előfordul egy-két malaria-eset. Ez is leginkább más vidékről kerül oda.

Hasonlóképpen a magas, hegyes fekvésű privigyei járás területén sem láttak még helybeli keletkezésű spontán malaria-esetet. Az orvusi kezelés alá jutott betegek valamennyien vagy betegen, vagy inkubált állapotban idegenből érkeztek volt, és különösen a Szlavóniából, az Alföldről és Zemplén megyéből hazakerült munkások sorából származtak.

A szakolcai /árasban felmerült igen ritka váltóláz- betegedési esetek a Morva folyó gyakori kiöntései fontán nedvesebb talajú, sőt helyenkint mocsaras és szúnyoglepte környékű Kutti, Brockó, Kopcsány, Hol i c s és K á t ó községekben figyeltettek meg.

Nevezetes, hogy az itt előforduló kevés eset következetesen negyednapos jelleget mutat. (Téli típus; 1. a II. rész 3. fejezetét.)

A szomszédos szenici járásnak csupán az a kicsiny része, amely a Csácsó és Dojcs községek között a Miava felső partján elterülő, árvízjárta, mély fekvésű réteket foglalja magában, az a hely, ahonnan évente mintegy 6—8 malariás beteg kerül orvosi megfigyelés és kezelés alá; e betegek rendesen az aratás és répaszedés idejére odaözönlő idegen napszámosok közül valók. Koronkint azonkívül a miavamenti J a b 1 o n i c községben is tapasztalnak egynéhány helybeli keletkezésű váltólázas bajt, aminek oka a falunak állandóan nyirkos, magas vízállású talaja és belvizeinek tökélet