Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja

Nyitra vármegye.

41

7. Nyitra vármegye területének állandó nedvesítéséről a megye hosszában párhuzamosan húzódó Morva, Vág és Nyitra folyók és azok vízrendszere gondoskodik. Az eme folyóvizek mentén elterülő sík területek és völgyek e folyók időszakonkénti áradásai következtében nyirkosabbak, sőt helyenként mocsár-, zsombék képződésre alkalmasakká válnak, ilyképpen a megye nagyjában felvidék]’ellegű malaria-immún területén a kór refugiumait képezve.

Viszonylag a legtöbb váltóláz-eselet a megye déli csücskében, a Vág, Nyitra és Zsitva folyók közötti lapályterületen fekvő érsekúj vári járásnak tapasztalják ; a szórványos esetek zöme itt is azon a területen seregük össze, amely a nagysurányi körben fekvő Ondrohó pusztától Bánk eszi községig terjedő mo csaras partú Nyitrarészlet mentén nyúlik el s melynek központjában Nagysurány községe fekszik. A járás környi részeiben a (komjáti és tardoskeddi egészségügyi körök vidékén) a malaria gyakorisága jóval csekélyebb.

A megfigyelés alá került váltóláz-esetek túlnyomó többsége harmadnapos.

A galgóci járásban váltólázak alig fordulnak elő. A járásnak egy jelentékeny része a Vág-folyó! képezte áradási talajon van, homokos, televénydús, laza, helyenként nedves, tömör lősz aljazattak más részei emelkedettek, északi vidéke pedig már sziklás talajon fekszik, dolomit, márgakő és mészkővel. G a 1 g ó c városa körülbelül már az immúnis felvidék küszöbén fekszik. Alább, nevezetesen a Vág jobb partján elterülő sík vidéken, melyet a Dudvág is nyirkosít, találunk még ritka sporadikus váltóláz-betegülést. így a karkóci körben fekvő Karkóc, Bucsány és Man iga nevű községekben. A mocsarasabb Vágpartok és egyes elhagyott Vágmedrek közelében tartózkodó egyének közül már csak igen ritkán akad olyan, ki váltólázbaját ott a járásban szerezte volna, többnyire az alföldi munká-