Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja
42 Dunn balpartja. ról hazatérő munkások kezeltetik az ország lázvidékein szerzett bajukat. A vágparti dombos vidéken fekszenek a románfalui orvosi kör helységei, amelyeknek mocsaras, zsombékos vidékén az esőzésekkel kapcsolatosan néha tömegesebb betegülések lépnek fel. A felső- attraki orvosi kör a „malaria-immún“ régióba tartozik. A galgóci járás ritka malaria-esetei nagyobbrészt harmadnapos jellegűek, ritkábban észlelhető a quotidián-típus. A miavai járás dombos-lejtős, természetes úton jól és tökéletesen víztelenülő és ugyanezért majdnem teljesen mocsármentes talaján a malaria létfeltételei mindenütt hiányoznak. Miava és Brezova községek, valamint a k r a j n a i egészségügyi kör orvosai működési területükön e betegségnek egyetlen esetét sem tapasztalták. A nagytapolcsányi járásban csak a járást hosszában kettészelő Nyitra völgye az, melynek lakói közt néha egy-egy hideglelős beteg is kerül orvosi észlelés alá. Az említett völgyben csapadékdús esztendőkben nagy hóolvadás után hellyel-közzel kisebb mocsaras területek, sőt nádas partok is szoktak képződni, melyek ilyenkor dúsabb szúnyogfaunát is tenyésztenek a nedves bozótban. Az utóbbi években orvosi kezelés tárgyát képező nehány eset az apponyi egészségügyi körbe tartozó Appony és Kovarc községekbeli és a nagytapolcsánjú határban levő munkástelepen tartózkodó tavarnoki aratómunkások közt fordult elő. A járásban egyebütt a malaria ma jóformán ismeretlen, noha még pár lusztrum előtt a környékbeli idősebb orvosok állítása szerint az ilyemű betegségek itt sem hiányoztak, sőt helyenként — mint a ma lázmentes nagybodoki kör vidékén — járványszerű gyakorisággal léptek fel. A nyitra völgyi aratómimkásokon észlelt egyes malaria- megbetegedések mind a febris tertiana kórjellegét mutatták. Az a csekély számú hideglelés eset, amely a nyit-
