Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja
38 Duna balpartja. sőt járványosak lehettek, azt a helyben működő idősebb orvosok emlékezésén kívül az a fontos körülmény is igazolja, hogy a nép körében a „kínpor“, mint a hideglelés hathatós csodaszere, még ma is oly nagy népszerűségnek örvend, hogy az ottani orvosok nézete szerint a váltóláz-betegülések statisztikáját a helybeli gyógyszertárak chinin-fogyasztásából sokkal pontosabban lehetne megcsinálni, mint az orvosi naplójegyzetekből. A terennevidéki váltólázas gócban a betegségnek mind a három klinikai nyílvánulási főalakja meglehetősen egyenlő mérvben van elterjedve. A már említett álcás formák is tar- kánál-tarkább kórképek alakjában kerülnek észlelés alá. Erre vonatkozólag nem érdektelen Dr. Vidakovich L. bányaorvos úrnak (Mizserfa—Kisterenne) egy megfigyelése, mely szerint egyik betegénél a baj rendes időközökben fellépő bőrbaj alakjában jelentkezett, mely a bárán37himlő képét mutatta, minden gyógykezelésnek dacolt, chininre azonban azonnal elmúlt. A gácsi járásnak legtöbb helyéről — így az abe- lovai, szennai és gácsi orvosi körökből — nemleges váltóláz-jelentések érkeztek és csak a divényi kör orvosa tesz említést nehány atipikus abbanhagyó lázesetről, mely specifikus kezelésre gyógyult. A vidéknek talaj-és vízrajzi körülményei a maláriának sehogy- sem kedveznek. A losonci járásnak sincsen ma már váltólázas része. A betegség, amelynek hajdanta ez a vidék és a szomszéd gácsi járásban fekvő Tamási községe egyik tájkóros gócpontját képezte hazánkban, napjainkban csak nagyritkán jelentkezik egy-egy feltűnő esetben, úgy hogy évek múlnak, míg ilyféle betegülések ismétlődnek. Ilyen kivételes esetek a losonci és rónyai orvosi körök területében szoktak előfordulni. A régi időben az Ipoly vizének ez a környéke vadvizekben, nádasokban és állóvizekben is gazdag volt. A nógrádi járásnak két tájékán a malaria mint szórványos betegség otthonos. Az egyik a romhányi
