Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - VI. Tisza-Maros szöge
Arad vármegye. 297 (főleg Gyulavarsándon) járványszerűen uralkodott volna a malaria. Uralkodó lázforma: a harmadnapos. Medgyesbodzás malaria-betegei közt aránylag sokszor akadunk a malaria larvata eseteire. A kisjenői járásban K i s j e n ő n és környékén még tíz év előtt olyan nagy mértékben uralkodott a malaria, hogy a helybeli orvos állítása szerint az esztendő folyamán április hó kezdetétől október hava közepéig naponta átlag húsz váltólázasnak írt orvosságot, míg 10 év óta a melegebb évszakokban átlag minden öt napra csak egy váltólázas megbetegedés esik. A községnek és környékének talaja mély fekvésű, a Fehér- és Fekete-Körös közelsége miatt mocsaras, zsom- békos, bár ma már nem oly fokban, mint e folyóknak szabályozása előtti időben. Az egj^kori mocsarak és járványok eltűnését nem annyira a szabályozási műveknek, mint inkább az utóbbi tíz esztendő átlagos szárazabb időjárásának tulajdonítják; ennek köszönhető, hogy az esztendőnként képződő állóvizek a nyár folyamán felszikkadnak. A vadászi egészségügyi kör három községének : Vadász, B é 1 z e r i n d és S i- monyifalvának közegészségügyi állapotai, főleg a belvíz-elvezetés és ivóvíz-ellátás szempontjából sok kívánnivalót hagynak hátra. Az utóbbi községben az említett hátrányok fokozott mérvben forognak fenn, s ennek megfelelően a váltóláz-betegek is jóval nagyobb számban találhatók, mint a másik két helységben, amelyekben a betegség sűrűségi fokát a „szórványos“ jelzővel fejezhetjük ki. Hasonló betegedési arányt mutat a mocsár és zsombék környezte Székudvar község malaria-statisztikája, melynek számadatai a belvizek levezetését eszközlő csatorna és a község közepén átvonuló holt-ér medrét friss vízzel ellátó artézi kút létesítése előtt jelentékenyen nagyobbak voltak. Szórványos hideglelés-esetek merültek még fel a nagyzerindi orvosi körnek valamennyi feketekörös-menti községében, amit
