Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - VI. Tisza-Maros szöge
296 Tisza—Maros szöge. községekéinél, állóvizei, mocsarai sincsenek, szúnyogok is alig vannak — és malariás betege mégis több van, mint a kör összes többi községének. E körülmény magyarázatául a község szerencsétlen ivóvízellátását hozzák fel. Hódos községének ugyanis egyetlenegy ivóvíz- kútja van, ez is a falun kívül, a lakásoktól távol esvén, nehezen hozzáférhető s így kénytelen a köznép magát nevezett kútból 4—8 napravaló ivóvízzel egyszerre ellátni, mely víz aztán a lakáson hordóban állván, elpos- had és a hanyagabbaknál talán a szúnyogoknak is alkalmas tenyészhelyül szolgál. — Dézna vidékén, ahol állítólag igen gyakoriak az esőzések, s a talaj a magas talajvízállás következtében általában vizenyős, elszórtan lép fel a malaria, melynek jelenségeit és gyógymódját az odavaló nép jól ismeri. A járás vidékén a három főtípus egyenlő számmal fordul elő. Csak Déznán mutatkozik túlnyomólag a febris tertiana. Az eleki járásnak csak két pontján, Szentmár- ton és Medgyesbodzás községekben lép fel a malaria kissé sűrűbb szórványos esetek alakjában, míg a járás többi községeiben egyáltalában nem, vagy legfeljebb ritka-spóra dicitással jelentkezik. Előbbnevezett község területén és környékén állóvizek, mocsarak, sás és zsombék meglehetős számban vannak. A lázak tömegesebb fellépte az őszi és tavaszi esőzések alkalmával, de főleg a tavaszi mezei munka, a szántás és kapálás idején mutatkozik. A talajártalmakon kívül dis- ponáló tényezőként említik a községnek majdnem élvezhetetlen, szerves anyagokkal nagy fokban fertőzött, kemény ivóvizét. Medgyesbodzás község kötött porhanyó, fekete homoktalaját sem folyó-, sem állóvíz nem nedvesíti, ehhez képest szúnyogok is alig láthatók, és mégis a falu népe, apraja-nagyja gyakran járul az orvos elé azzal a tipikus kéréssel, hogy „beteg vagyok, tessék kínai sót adni“. A járás területén egyebütt jelenleg váltóláz-esetek csak nagy ritkán észlelhetők. Mondják, hogy az artézi kutak létesítése előtt egyes községekben
