Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja
266 Tisza halpartja. Á jelentés azután következőképpen folytatódik: „A malaria jellegét illetőleg, épp azon községekben, melyekről fennebb jeleztem, hogy azokban a malaria némely évben járványos jelleget is szokott ölteni, tapasztalatom szerint a febris intermittens larvata alakja a leggyakoribb. Elenyésző csekély azon betegek száma, kik avval a panasszal fordultak hozzám, hogy őket a hideg leli, azokéhoz képest, kik neuralgikus bántalmak miatt vették orvosi segítségemet igénybe. E neuralgikus fájdalmak leginkább a n. supraorbitalis, n. ischiadicus, n. tibialis táján lokalizálódnak; de gyakori azon betegek száma is, kik gyomor-, szívtáji, vagy bordaközi fájdalmakról panaszkodnak. E betegek legnagyobb részénél majd nagyobb, majd kisebb mérvű lépnagyobbodás is észlelhető. Hogy e neuralgikus bántalmak malarikus természetűek, igazolja az a körülmény, hogy 2—3 nap alatt megfelelő adagú chinin haszuálata után rendszerint gyógyulnak. Gyakran egész nyáron át alig ford ul előafen- nebb jelzett községekből beteg, ki azzal a panasszal fordulna hozzám,hogy őt harmad- vagy negyednapos hideglelés bántja, míg az előbbi panasz igen gyakori. A febris larvata alakján kívül a leggyakoribb a harmadnapos, mely igen gyakran mindennapossá válik. Legritkább a negyednapos hideglelés. Az úgynevezett vészes alak igen ritka. Egész orvosi praxisom alatt legfeljebb 2—3 esetre emlékszem, de ez esetek is csak nagyobb járvány alkalmával fordultak elő.“ A tiszavölgyi járás területén a malaria rendes viszonyok között a ritka betegségek közé tartozik. E ritka esetek is majdnem kivétel nélkül azokon a tiszai tutajosokon észlelhetők, akik a nyári hónapokban Szolnok vagy Szeged környékét látogatják. A nagy- b o c s k ó i közegészségügyi kör eme stereotíp malaria- betegein kívül azonban 1893-ban és 1894-ben a vasúti munkálatok alkalmával szokatlan számú váltóláz-betege- dések léptek fel azon vasúti munkások között, akik a bevágásoknál voltak alkalmazva. A kis járvány nemsokára nagy járvánnyá nőtte ki magát, mely a következő években már az egész környékbeli lakosság körében dúlt és tetőfokát 1898-ban érte el. Azóta azonban ismét elvonult és jelenleg anagybocskói és rahói közegészségügyi körök ritka-szórványos esetein kívül még
