Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja
Szabolcs vármegye. 267 csak a nyirkos talajú Kőrösmező községben olykorolykor felmerülő intermittens lázesetek ismeretesek a járásban. A visói járás havashegység-vidéke jóformán váltólázmentesnek tekinthető. A néha fellépő esetek a Visóvölgyének ama legszélesebb, lapályos részén for- dúlnak elő, amelyen a petrovai orvosi kör helységei fekszenek, amely vidék a nagyobb téli havazások után beálló olvadás idején a megdagadt folyó és hegyi patakok vizének kiöntései folytán pocsolyássá válik. Ha az ilyen havas télre és nyirkos tavaszra száraz, meleg nyár következik, az említett hely lakossága közt és pedig főleg L e o r d i n a községben ritka-szórványos váltólázak mutatkoznak. Ezen utóbb említett község határában lassú folyású patak húzódik el, mely száraz nyáron át leapad, és a víz által elhagyott iszapos partját e vidéken feltűnő mennyiségű szúnyograjok lepik el. Hasonló időjárási viszonyok mellett a hava^mezői (mojszeni) kör visóvölgyi részében is láttak malaria- betegeket. E vidéken is találhatók mocsarak és jókora számban szúnyogok is, bár megjegyzésre méltó, hogy a havasi erdőségekben, ahol igen sok a mocsaras hely és szúnyog is legtöbb van, váltóláz azon több mint ezer erdőmunkás között, aki évek óta ott él az erdőkben, egy ízben sem fordult elő. Ami kevés eset a visói járás egyes elszórt pontjain előfordult, az nagyobbára harmadnapos típust mutatott. (Nyári típus.) Mármarossziget rend. tan. városban a malaria csak kivételesen és inkább más vármegyékből és idegen országból odaköltözött egyéneken fordul elő. A város talaja vastagrétegű allúvium és amellett kellő lejtősséggel is bír, azért mocsarai, sásos vagy zsombékos területei nincsenek. 5. Szabolcs vármegye a Nyírség szabályozása előtti időben hazánknak egyik legnagyobb kiterjedésű váltólázas területe volt, ahol a maláriának nemcsak tetemes
