Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja
Bihar vármegye. 249 valamint a Berettyó-szabályozási társaság az esővíz elvezetésére több csatornát létesített és azóta a malaria ritka betegség számba megy. Mindazonáltal a mezőkeresztesi és nagykerekii orvosi körök községeiben a belvizek levezetése még elég kívánni valót hagy hátra. Az utóbbi évek szárazabb időjárásának ezen a vidéken is igen jótékony hatása volt, úgy hogy a hevenybetegségek száma elég jelentékenyen megritkult; különösen az amúgy is száraz talajon elterülő berekböszörményi körben, valamint a jól csatornázott Komádi községben, ahol ezidőszerint meglehetősen ritkán látni váltólázas beteget, de a járás többi községében orvosi kezelés alá kerülő malariások is javarészt régebbi keletkezésű fertőzés következményeiben szenvednek. A betegségek itt is jobbadán a harmadnapos szabvány szerint folynak le; a többi típus, különösen a negyednapos, sokkal ritkább. A nagyszalontai járás területén sem észlelték a maláriának járványszerű fellépését, amióta a Fekete- Köröst a Sebes-Körössel összekötő ú. n. levezető-csatorna a régi állóvizeket és mocsarakat kiszárította és azokat szántóföldekké változtatta át. Nagyszalonta vidékén még szórványos gyakorisággal lép fel a betegség, amely Sarkadon már csak ritkán, az árpádi egészségügyi kör jókora részén pedig csak elvétve fordul már elő. A járásnak eme vidékén még pár év előtt a rendezetlen folyású Gyepes-ér is sok bajt okozott. A nagyszalontai járás betegei javarészt szintén a harmadnapos forma klinikai képét nyújtják, Sarkad község orvosának gyakorlatában azonban a quotidiánák fordultak elő legnagyobb számmal. A szalárdi járásban a Berettyó völgyében fekvő községek talaja vizenyős, különösen ott, ahol, mint Csóhaj környékén, a folyó szabályozása nem tökéletes és a váltóláz itt gyakoribb is, mint a hegyes vidéken fekvő Csatár, Siter, Nagytótfalu községek
